WASP: az ezen a néven megbúvó, egyre maroknyibb társadalmi osztály az, amelyet már nem csak a színesbőrűek, de a fehérek is fenntartással és hűvös kimértséggel fogadnak az amerikai kontinensen. A rövidítés a white-anglo-saxo-protestant szavakat takarja, vagyis a magukat kiváltságosnak érző, dúsgazdag angolszász-protestánsok külön kasztban élő, rendszerint fajgyűlölő leszármazottait, kik húsz-harminc szobás New York-i lakásokban laknak, kizárólag autón közlekednek, háztartási alkalmazottaik és sofőrük van, és a Szent Tamásról elnevezett anglikán székesegyházba járnak, ahová, visszatérése esetén, Jézus Krisztus már csak származása okán sem tehetné be a lábát.

A szó leggusztustalanabb értelmében sznobok, s létezésükkel elvették e kifejezés – senza-nobilitate – utolsó romantikus felhangját is. Misztikus vagyonaik felmentik őket a munka alól: a férfiak kizárólag bridzselni, golfozni és teniszezni járnak, Amerika legdrágább kurváival csalják meg feleségeiket, akik mindeközben csillagászati árú kozmetikumokkal masszíroztatják löttyedt bőrüket, s a maradék időben azon mesterkednek, hogyan tudnának még több pénzt elkölteni délelőtti portyáikon a legelőkelőbb áruházakban. Esténként partikra járnak, néha színházba-operába, s társalkodás közben kedélyes közvetlenséggel beszélgetnek filmcsillagokról, híres virtuózokról, népszerű írókról, kínosan ügyelve arra, hogy soha ne azok alkotásai kerüljenek szóba, csakis magánéletük, ezzel is bizonyítandó bennfentességüket. A feleségek az intenzív semmittevéstől depressziós, frigid alkoholisták vagy kábítószerélvezők lesznek, gyakran mindkettő.