Barátommal, az öreg Sir Lloyd Simmons-szal, Erzsébet királynő unokatestvérével, Winston Churchill hajdani kártyapartnerével ebédeltem ma, ki annak ellenére, hogy dúsgazdag család sarja és történelmi név viselője, minden este kilopódzik tóparti luxuslakásából, és áttúrja a környék kukáit: friss szerzeményeit másnap olyan büszkén mutogatja, mint újgazdagék a méregdrága párisi áruházban vett bóvlikat. Életfilozófiája igen egyszerű: ne mássz túl magasra, mert Isten néha megrázza a fát! Ma két aranyos történetet mesélt el Churchillről.

A legendás miniszterelnökhöz egy ízben harcosan feminista újságírónő furakodott oda, s néhány percnyi beszélgetés után felkiáltott:

– Uram, ha maga lenne a férjem, ciánt kevernék a teájába!

Churchill szelíd mosollyal válaszolt:

– Kisasszony, ha Ön lenne a feleségem, meg is innám!

A fiatal Erzsébet királynő egyik garden party-ján Churchill egy roppant csúnya palotahölggyel találkozott, ki barátnői társaságában volt. A kissé szalonspicces Churchill sopánkodva csapta össze kövér kezeit:

– Asszonyom, hogy maga milyen randa!

A hölgy halálra sértetten csattant fel:

– Ön pedig, Miniszterelnök úr, tökrészeg!

A vén politikus joviálisan vigyorgott:

– Ez igaz, de az holnapra elmúlik!





Hátra Kezdőlap Előre