| Pikkelyes csőricse (Cinnyricinclus Less.) | TARTALOM | Hosszúfarkú csőricse (Lamprotornis Temm.) |
Az előbbi nemzetséghez hasonló alakú madarak tartoznak ide, színezetre azonban annyiban eltérők, hogy alsó farkfedői sohase fehérek, vagy vörösesbarnák, hanem mindig ércfényű feketék. Egész Afrikában fordul elő és 16 faj tartozik hozzá.
Az acélzöld csőricse (Lamprocolius chalybaeus Hempr. et Ehrenb.)
Afrika északnyugati és északkeleti vidékein elég gyakori, úgyszintén a Masszai Földön. Színezete általában telített sötét acélzöld, kivéve a fültájakon levő kék foltocskát és a kék másodrendű evezőket. A másodrendű evezők és a legnagyobb felső szárnyfedők hegyén egy-egy kerekded bársonyfekete folt van. Egész tollazata gyönyörűen csillogós ragyogó s a világítás szerint szóval ki nem fejezhető pazar fényben tündöklik. Szeme aranysárga, csőre és lába fekete.
Az acélzöld csőricse Északkelet-Afrikában mindenütt előfordul az erdőségekben, úgy a folyók völgyeiben, elterülő sűrűbb, mint pedig a steppék ritkásabb erdeiben.
Énekük nem sokat érő, alig egyéb, mint kellemetlen, rikácsoló hívogató hangjuk szakadatlan ismételgetése, közbe-közbe cserregnek és krákognak. Élénk, önérzetes egész fellépésében, állandóan gondosan tiszta, más madarak, még a fajbeliek közé sem elegyedik. Holta után tollazata rögtön elveszti szépségének nagy részét, teljes pompájában csak addig tündököl míg életben van.
Az abesszíniai lantosok és költők nagy jelentőséget tulajdonítanak neki; azt mondják – bizonyára inkább a szorgalmas, mint kitünő énekest méltatva – hogy ő a dal feltalálója. Ennek dacára azonban Északkelet-Afrikában senki sem tartja fogságban. Hozzánk is ritkábban kerül, mint sok más rokona.
| Pikkelyes csőricse (Cinnyricinclus Less.) | TARTALOM | Hosszúfarkú csőricse (Lamprotornis Temm.) |