Hosszúfarkú csőricse (Lamprotornis Temm.)

Ebbe a nemzetségbe hét faj tartozik. Nagyon jellegzetes rájuk, hosszú, a szárnyakon túl érő farkuk, amely mindig erősen lépcsőzetes. Ez a nemzetség is egész Afrikában honos.

Az aranyfényű csőricse (Lamprotornis caudatus St. Müller)

A nemzetség legismertebb tagja. Feje, álla, torkának felső része fekete, aranyfényű, felső részei és evezői sötét fémes zöldek, a felső szárnyfedőtollakat apró fénytelen bársonyfekete folt ékesíti, a torok közepe, a farcsík, a felső farkfedők, hasi oldala és a kormánytollak, – melyek többé-kevésbbé éles sötét harántsávolyokkal díszítettek – sötét bíboros ibolyaszínűek. A mell közepén inkább rézvörösbe játszó. Az egész tollazat gyönyörűen ragyogó. Szeme világossárga; csőre és lábai feketék. Nyugat- és Északkelet-Afrikában honos ez a pompás madár. Idegenszerű jelenségekkel szemben ez a szép madár nagyon bizalmatlan, s ott is vad és óvatos, hol az emberek rossz tulajdonságait még nem volt alkalma megismerni. Néha azonban a lakott helyek közelébe is ellátogat. Hangja érdes és rikácsoló, de annyira sajátságos, hogy aligha téveszthetjük össze más ismert hanggal. Éneke, melyet – a vedlés időszakát kivéve – az unalomig szokott előadni, nem egyéb, mint rendes rikácsoló, recsegő, sivalkodó, csikorgó hangjának vég nélkül való ismétlése. A mi szarkánk csacsogása nyujthat némi fogalmat az aranyfényű csőricse énekéről, csakhogy a szarka sokkal több hanggal rendelkezik.

Minthogy a csőricséket könnyű fogságban tartani és táplálni, azért az aranyfényű csőricse se éppen ritka a madárkereskedőknél. Gondos ápolás mellett évekig elél a kalitkában s esetleg költ is.