Geze (Hippolais Brehm)

[Régi neve: Hypolais]

A geze nemzetség 8 faja az északeurópai, ázsiai és ethiópiai területen van elterjedve. Aránylag nagytestű poszáták, nagy, lapos és széles csőrrel, melynek kávái élesek, de alig benyomottak, erős lábakkal, mérsékelten hosszú szárnyakkal, melyekben a 3-ik vagy 4-ik evező a leghosszabb, és középhosszú vagy rövid, csapottvégű, vagy csak kissé lekerekített farokkal. Évente kétszer vedlenek.

A kerti geze (Hippolais icterina Vieill.)

Kerti geze (Hippolais icterina Vieill.).

Fölül olajzöldesszürke, alul halvány kénsárga, kantára ugyanilyen színű; fülkörnyéke, nyak- és testoldalai gyengén elmosódott olajszürkék; evezőtollai olajbarnák, a külső zászlón zöldes, a belső zászlón széles fakófehér szegéllyel; kormánytollai világosabbak, mint evezőtollai, és külső zászlójuk szintén zöldesen szegett. Szeme sötétbarna; csőre szürkésbarna, az alsókáva töve vörösessárga; lába kékesszürke.

A kerti geze hazája Közép-Európa. Innét terjed el észak felé Oroszországban Archangelszkig, Norvégiában a Sarkkörig, míg ennek a földrésznek a déli részében rokonfajok képviselik.

A kerti geze kényesebb és gyengébb, mint rokonai. Nálunk csak akkor jelenik meg, mikor már az összes fák kilombosodtak, de sohasem április vége előtt. A telet a tropikus Afrikában tölti. Éneke Hartert szerint egyike az európai madárvilág legkiválóbb teljesítményeinek, mert sokféleségben és változatosságban majdnem az összes többi madarakat felülmúlja; dalában a szép, fuvolázó és csevegő strófák nagyszámban váltakoznak a csettegő és kerregő tónusokkal, és mindezt fáradhatatlanul, vidáman és gyorsan adja elő, a mellett elég erősen, a nélkül, hogy túlontúl hangos lenne. Ez a dal azonban nem mindenkinek tetszik; és éppen ezért különféleképpen ítélik meg, és e mellett nincs talán két geze sem, mely teljesen egyformán énekelne: az egyik talán kiváló utánzó tehetség, mely a közötte élő madarak legkülönfélébb hangjait keveri saját módja szerint énekébe, míg a másik talán csak szánalmas kontár, mely csak kevés kellemesen hangzó hangot produkál.

A kerti geze a legkényesebb szobamadarak közé tartozik, és a leggondosabb ápolást és a legválasztékosabb táplálékot igényli. Azonban a legodaadóbb gondozás dacára is – a madárkedvelők legnagyobb bánatára – csak ritkán bírja ki a kalitkában hosszabb ideig.

Általában ezt az éppen olyan élénk, mint hasznos madarat nem üldözik, sőt inkább védelmezik, legalább is egyes vidékeken feltétlenül védik és ezáltal szaporodásához lényegesen hozzájárulnak.

A kerti geze – énekes geze, fattyú fülemile Magyarországon rendesen előforduló, ha nem is éppen nagyon gyakori madár. Átvonulási idején, főleg májusban gyakoribb, mert akkor oly helyeken is látható, ahol nem fészkel. Főleg kertekben, parkokban, ligetekben települ meg s inkább a dombos és hegyvidéken, mint a síkságon. Ertl Gusztáv Fenyőházán még 500 méter magasságban fészkelve találta, de bizonyára még magasabbra is fölmegy.

Hasznos, védett madár, mely a kertekben mindenféle rovar és hernyó pusztításával nem éppen jelentéktelen hasznot is hajt, nem is szólva arról, hogy mily nagy mértékben gyönyörködteti a madárbarátot csodaszép énekével.

A déli geze (Hippolais polyglotta Vieill.)

Dél-Európában, Portugáliától Dalmáciáig, valamint Északnyugat- Afrikában a kerti gezét ez a valamivel kisebb és élénkebben színezett faj helyettesíti, mely az említett ismertetőjegyeken kívül még abban is különbözik tőle, hogy nem egyedül a 3-ik evezője, hanem a 3-ik és 4-ik evezője a leghosszabb. Hossza 13.7, kiterjesztett szárnyszélessége 20, szárnya 6.8, farka 5.5 cm. Valamivel kisebb tehát, mint a mi kerti gezénk.

Magyarországon, dr. Madarász szerint, nem ritka a Magyar-Horvát Tengerparton.

A fakó geze (Hippolais opaca Cab.)

Bármennyire hasonlít is a fakó geze tartózkodási helyeit és magatartását illetőleg a nálunk honos kerti gezéhez, viszont éppen annyira különbözik tőle a saját fajbelieivel szemben való összeférhetősége és éneke tekintetében.

Éneke alapján könnyen és biztosan megkülönböztethetjük a fakó gezét rokonaitól. Ez az ének, bár nem kellemetlen, de nagyon egyszerű kis dalocska, mely némely tekintetben bizonyos nádi poszáták énekére emlékeztet, de a mi kerti gezénk utánzótehetségéből és gúnyolódóképességéből nem mutat semmit.