1. család: Maki félék (Lemuridae)

FEJEZETEK

Az ismertetést Madagaszkár félmajmaival, a maki félékkel kezdjük meg (Lemuridae), ahová a félmajmok rendjének legtöbb faja tartozik. A régi rómaiak az elköltözött lelkeket nevezték lemuroknak, s azt hitték, hogy a jók a ház és család védőszellemei maradnak, a kóborló gonosz lelkek ellenben folyton nyugtalanítják a halandó embert; az állatok éjjeli életmódja és pokoli ordítozása az, aminek nevüket köszönik. Madagaszkár maki-féléi után (Lemurinae és Indrisinae alcsaládok), amelyekhez mi a véznaujjú makit is hozzácsatoljuk, mint a Daubentoniinae alcsalád tagját – az afrikai-ázsiai félmajmokkal fogunk foglalkozni, melyeket ma Nycticebidae néven foglalunk össze, és végül befejezzük a koboldmakival (Tarsiidae család), amely sok tekintetben külön helyet érdemel, mert bizonyos sajátságaiban a majmok felé közeledik.

A maki-félék mind erdei lakók; előnyben részesítik azokat az erdőket, amelyek áthatolhatatlanok és gyümölcsben, rovarokban gazdagok; az ember közellétét nem kerülik, de nem is keresik. Többé vagy kevésbbé valamennyien éjjeli állatok, amelyek a nappalt az erdő legsötétebb részében, vagy faodvakban, sajátságosan összekuporodott helyzetben alusszák át. Ilyenkor hátuljokon ülnek, kezükkel az ágakba kapaszkodnak, fejüket elülső végtagjaik közé eresztik és farkukkal körülcsavarják. Némelykor két állat közösen göngyölödik össze s farkukkal kölcsönösen körülkulcsolják egymást. Ha egy ilyen szőrgolyót megbökdösünk, egyszerre csak két fej bukkan elő s nagy szemeket meresztve bámul a zavaróra.