Szirti madár (Rupicola Briss.)

A szirti madár nemzetség három faja szintén a nagyobbtermetű kotingafélékhez tartozik. Jellemzi őket a magas, erős, élesormú csőr, a szokatlanúl erős, otromba, szélestalpú láb, melynek külső és középső ujja a második ízig össze van nőve. Szárnyuk meglehetősen hosszú; evezői közül a negyedik adja a szárny hegyét, az első pedig igen rövid és keskeny hegyű, farkuk rövid, széles és csapott végű. Tollazatuk sűrű és dús, különösen a farcsík táján; fejükön széles, egészen fölfelé meredő tolltarajuk van. Háttollaik szélesek, kurták és foszlottak vagy hosszúhegyűek.

A szirti madár (Rupicola rupicola L.)

A nem legismertebb faja, más néven Rupicola crocea. A hím dús tollazata élénk narancsvörös, tolltaréjának széle sötét bíborvörös; a barnafekete alapszínnel bíró nagy szárnyfedőtollak, úgyszintén az evező- és farktollak a végükön fehéren szegettek, az összes evező- és farktollak azonkívül a tövükön széles fehér foltot viselnek.

Az elfogott szirti madarak – úgy látszik – az indiánok kedvencei. Pompás bőrüket mindenütt nagyrabecsülik; az indiánok fantasztikus tolldíszt készítenek belőle, a braziliai császár pedig különös ünnepségek alkalmával olyan köpenyt hordott, amely szirti madarak bőréből készült.