Remetegyurgyalagok (Nyctiornis Swains)

Indiában ezt a családot nemcsak az imént leírtak számos rokona, hanem még két olyan faj is képviseli, amelyek az általános jellegtől lényegesen elütnek. A remete gyurgyalag-nemzetséget a következő jegyek jellemzik: középhosszú, erős, hajlott csőr, középhosszú, kerekített szárny, amelyben a negyedik evező a leghosszabb, hosszú, csaknem csapott végű farok és meglehetősen dús, lágy tollazat, amely a nyakon és mellen sajátságos merev tollképződménnyé hosszabbodik.

A remetegyurgyalag (Nyctiornis athertoni Jard. et Selby)

Az indusok szangroknak nevezik. Majdnem akkora, mint a mi szalakótánk. Tollazatának uralkodószíne szép, sötét fűzöld, amely az alsó fark- és szárnyfedőkön egyszínű, rozsdás izabellasárgába, fejének hátsórészén halavány tengerkékbe megy át. A torok táján eredő néhány igen meghosszabbodott széles toll sötétkék, világosabb kéken szegélyezve, a mell és egyéb alsórészeinek tollai rozsdaszínű izabellasárgák, hosszában sávozva.

Atherton volt az első, aki ezt a gyurgyalagot Európába küldte és hírt adott arról, hogy ez a madár belső India bambuszerdőiben szórványosan található s főleg éjjeli életet folytat. Az ő adatai alapján kapta aztán a nevét, – éjjeli gyurgyalag – amely a későbbi megfigyelések szerint egyáltalában nem volt találó. A remetegyurgyalag többi rokona módjára földi lyukakban fészkel.

A nemzetséghez tartozó második faj, a Nyctiornis amicta Tem. fejének elülső része és teteje világos lilaszínű, a kantár, pofái és torka világospiros, amely azonban pofáin hátrafelé lilába megy át és a csőrtő közelében zöldeskék szín helyettesíti. A többi tollazat legnagyobbrészt fűzöld. A pompás madár hazája Tenasserim, a Maláji-félsziget, Szumátra és Borneo.