Jégmadarak (Alcedo Linn.)

Tizenkét fajt számláló nemzetség. Jellegzetes képviselője:

A jégmadár (Alcedo ispida Linn.)

Csőre hosszú, vékony, egyenes, erős tövétől kezdve lassanként hegyesedő, hegyén ékalakú vagy kissé összenyomott, a kávák éles szélei kissé behajlók. Lába igen kicsiny és rövid; a három elülső ujj közül a középső a majdnem éppoly hosszú külső ujjal a második ízig, a rövidebb belsővel az első ízig összenőtt; a hátsó ujj igen kicsiny. A rövid és meglehetős kerek szárnyban a harmadik evező hosszabb a többinél. A fark tizenkét kicsiny, rövid tollból áll. A tollazat dús, testhezálló, síma, foszlott, de mégis érdes és gyönyörű színű; fölül fémesen, alul selymesen fénylő. A hátsó fejtollai kicsiny üstökké hosszabbodtak. A fej teteje és a nyak alsó fele halvány zöldesfekete alapon keskeny, sűrűn álló, égszínkék harántszalagokkal rajzolt, a vállak, szárnyfedők és a barnásfekete evezők külső zászlója sötét tengerzöld, a szárnyfedőtollak kerekded, tengerkék végfoltokkal díszítettek; a felső test középső részei szép türkiszkékek, a sötétebb kantár feletti sáv, a szem alsó szélénél lévő s a fültájékig húzódó hosszanti folt, valamint az egész alsó oldal és az alsó fark- és szárnyfedők élénk fahéj-rozsdavörösek, álla és torka rozsda-sárgásfehér, a csőr tövétől a fültájék fahéjvörös része alatt húzódó széles sáv, a felső mell-oldaltollak végei, az oldalsó farkfedők és végül a farktollak sötét tengerkékek. A jégmadarat más európai madárral nem lehet összetéveszteni.

A jégmadár hazája egész Európa, valamint Közép-Ázsia Japánig. A jégmadár a szó szoros értelmében félnaphosszat elüldögél mozdulatlanul egy helyen, mindig csöndben, tekintetét a vízre fordítva, nyugodtan várva a zsákmányt.

Nem ismeretes, hogy valamely ragadozó állat üldözné a jégmadarat..A felnőtt madár életmódja révén elkerül sok oly üldözést, amelynek más madár ki van téve. Az ember is egészben véve kevéssé zavarja halászunkat, ugyan nem jóindulatból vagy állatkedvelésből, hanem mert a félénk kópé rendkívül óvatos és vadászata a vasárnapi puskások számára igen nehéz. Az avatott, aki szokásait ismeri, különös fáradság nélkül elejti és az eleven madarat is meg tudja szerezni. A kínaiak fogják a jégmadarat, kitépik háttollait és azután ismét szabadon bocsátják. Tollaiból pompás; mozaikszerű dísztárgyakat tudnak előállítani.

A jégmadár Magyarországon nem tartozik a ritka madarak közé, ha nem is találkozik vele az ember lépten-nyomon. Nem válogat a területben s a hegyi patakok mentén egészen 1900 méterig éppen úgy előfordul, mint az Alföldön. Mindenütt fészkelő madár és természetesen az Alföldön, ahol kevesebb alkalmas partot talál, kisebb számban, mint egyebütt. Nagyjában állandó madár, azonban télire, ha befagynak a vizek, mégis csak el kell távoznia olyan helyekre, ahol megélhetést talál. Az Alföldön is át szokott telelni, de inkább mégis csak a nehezebben befagyó hegyi patakok mellett található télen át. A hideget állja, de az éhséget nem.

Gazdasági jelentősége eddigelé tüzetes gyomortartalomvizsgálatok alapján nem tisztázódott teljesen. Biztos, hogy főleg apró hal szolgáltatja táplálékát, de hogy milyen értékesek ezek – pisztrángivadék-e vagy pedig csak értéktelen, apró hal, amely a pisztrángnak vetélytársa a táplálékmennyiség kihasználásában – az egyelőre nincs eldöntve. Chernel szerint pisztrángos vizeknél nem lehet tűrni, azonban hatóságilag nem kezelt vizek mentén inkább közömbös, mint káros. Habár a magyar madárvédelmi törvény nem védelmezi, mégis ajánlatos a magyar madárvilágnak ezt a gyönyörű ékességét kíméletben részesíteni ott, ahol észrevehető, érzékeny károkat nem okoz. Ha legalább az ilyen helyeken szaporodhatik, akkor még nincs veszélyeztetve az állománya.