NEGYEDIK ALREND: Sárjárók (Limicolae)

FEJEZETEK

A sárjárók alrendjébe tartozó madarak között megtaláljuk a gázlók (Grallae) elavult rendjének legtöbb tagját. Csőrük vékony, hosszú, kantárjuk többnyire sűrűn tollas. Szárnyuk mérsékelten, vagy nagyon hosszú, nyakuk és lábuk is hosszú, lábszáruk tollas, farkuk rendesen rövid. Hátulsó lábujjuk, ha egyáltalán megvan, ritka kivétellel rövid és nem éri el a földet. Az első ujjak többnyire kis bőrszegélybe szélesednek, egyeseknél ez a szegély karélyokba szélesedik.

Elsőrendű evezőik száma 11, a többnyire nagyon hosszú másod- és harmadrendű evezők száma 10–20; ezek közül azonban az ötödik hiányzik. Kormánytollaik száma 10 és 20 között váltakozik, csak egyetlen fajnál, a szibériai mocsári szalonkánál (Gallinago stenura Kuhl.) éri el a 26-ot. Egyetlen más madárfajnak sincs ennyi farktolla.

A sárjárók, kevés kivételével, a mocsaras, iszapos helyeket kedvelik. Táplálékukat állati termékek adják; főleg alsóbbrendű állatokat fogyasztanak, a nagyobbak azonban az apróbb gerinceseket is szívesen eszik, sőt valószínűen a madártojást sem vetik meg.

Mint földön járó madarak, kitünően tudnak futni, amit hátulsó lábujjuk visszafejlődése is bizonyít. Átlag jól, egyes fajok meg éppen kitünően tudnak repülni, míg a kisebb szigeteken élők a repülési képességet majdnem teljesen elvesztették. A legtöbb sárjáró úszni is tud; a víztől különben egyik sem irtózik. Akadnak közöttük többé-kevésbbé éjjeli életet élő madarak is.

A sárjárók alrendje az egész világon el van terjedve és körülbelül 260 fajt foglal magában, melyeket a következő 6 családba osztunk be: lile-félék, tokoscsőrű-félék, székicsér-félék, homokjáró-félék, ugartyúk-félék, levéljáró-félék.