III. REND Párosujjú patások (Artiodatyla)

FEJEZETEK

Ezek rendjébe soroljuk Owen rendszere alapján azokat a patás emlősöket, amelyeknek lábán csak két ujjuk van kifejlődve és pedig a harmadik és a negyedik ujj, melyek az emberi kéz középső és gyűrűs ujjának felelnek meg. Az első ujj; mely az ember hüvelykujjának felel meg, már teljesen eltűnt, míg a még hátralévő két ujj elkorcsosodott. Az ujjközökben gyakran mirigyek vannak, melyek kenőcsös nedvet választanak ki. Ennek a nedvnek – úgy látszik – a futásnál előálló surlódások csökkentése a célja.

Az ujjak végén – mint az emberi kéznél a köröm, – szarúszerű anyag nő, ezeknél azonban ez a szarú, melyet patának, csülöknek nevezünk, az ujj végét (utolsó ízét) előlről és oldalról boltozottan befödi, csak hátul, alul hagy egy kis rést.

Csontvázukra jellemző, hogy hát- és ágyékcsigolyáik száma csaknem mindig 19 darabból áll (csak néhány háziállatnál változik) és hogy kulcscsontjuk nincsen. A lábak bokacsontjának, mely a síncsonttal az ugrócsontot alkotja, kettős gömbszerű felülete van. A fogazatnál az is jellemző, hogy zápfogaikon kerek és félhold alakú karéjok és dudorodások vannak. Testük közös vonása továbbá az is, hogy gyomruk közeledik az osztott gyomorhoz.

Életmódjukra jellemző, hogy vagy kizárólag, vagy túlnyomó részben növényevők, továbbá az is, hogy ivadékukat igen fejlett állapotban ellik meg, úgy, hogy az újszülött állatok már születésük után néhány órával járni és anyjukat követni tudják, a miben erősen különböznek a ragadozó és rágcsáló állatoktól.

A párosujjú állatok rendjébe nagyszámú és olyan különböző alakú állat tartozik, hogy egyeseket csak tüzetesebb vizsgálattal tudták a természettudósok ebbe a rendbe besorozni. Ez annál nehezebb munka volt, mert Új-Zeeland és az Ausztráliai kontinens kivételével az egész világon el vannak terjedve és legrégibb őskori alakjuk az Eocén korba nyúlik vissza.

Ezt az állatrendet a természettudomány az áttekinthetőség miatt két csoportba sorozza. Az egyik csoportba sorozza:

a) a nemkérődzőket (Nonruminantia) vagy sertésszerűeket (Suoidea), a másikba:

b) a kérődzőket (Ruminantia).

A nemkérődzők fő jellemvonása, hogy lábaikon a két főujjon kívül a második és az ötödik ujj is ki van fejlődve, ellentétben a kérődzőkkel, hol a lábakon a mellékujjak teljesen vagy nagyobb részben eltűntek és ezért őket kétpatásoknak is hívják. Az előbbieknél a lábközép csontjai nincsenek összenőve, az utóbbiaknál össze vannak nőve. Az előbbieket gumósfogúaknak (Bunodontia) is hívják azért, mert a zápfogaikon (a rágólapon) gumószerű dudorodások vannak. Legfőbb különbség azonban a két csoportbeli állatok között az, hogy a kérődzők a táplálékukat kétszer rágják meg és gyomorszerkezetük is más, mint a nem kérődzőké.

Míg a nem kérődzök szorosan összefüggő, egységes csoportot alkotnak, addig a kérődzők csoportja már nem ilyen egységes. Vannak ugyan egyes jellemvonások, melyekben megegyeznek (mint a kérődzés, a lábközépcsontok összenőttsége, a koponyának egyes jellemző sajátságai stb.), de viszont vannak egyes olyan eltérő tulajdonságok is, hogy a kérődzők elnevezés korántsem jelent olyan egységet, mint a nemkérődzőké és például Lydekker az 1913-ban Londonban megjelent „Catalogue of the Ungulate Mammals” című munkájában ezt a csoportot nem is említi meg beosztásában.

A kérődzők (Ruminantia) csoportját még 3 alrendre osztja föl a természettudomány (így a Tylopoda, Traguloidea és Pecora alrendjére), úgyhogy az egész rendnek a nemkérődzők (Nonruminantia) csoportjával és alrendjével együtt 4 alrendje van, a mihez még 2–3 más kihalt alrend sorolható be.