Havasi lile (Eudromias)

A havasi lile (Eudromias morinellus Linn)

Tollruhája jól illik a hegylejtők talajának színéhez. Felül feketés színének a rozsdavörös tollszegélyek világosabb árnyalatot kölcsönöznek. Fejének szürkeségét melle színétől keskeny fekete-fehér sáv választja el; melle rozsdavörös, a közepe alul fekete. Hasa fehér. Szemén kétoldalt széles világos sáv húzódik keresztül, amelyek a tarkón összeérnek. Szeme sötétbarna, csőre fekete, lába zöldessárga. Ősszel felül sötét hamuszürke fejeteteje rozsdássárgával kevert éjfekete. Szemsávja halvány rozsdássárga; melle felül szürke, alsó teste egyébként fehér.

Fészkelő területe Finnországtól a Taimyr-földig és a Spitzbergáktól vagy Novaja-Semljától Németország és Szibéria középvonaláig terjed. Költözés alkalmával rendszeresen felkeresi Német-, Francia-, Magyarországot és Itália északi részét, de ritkán megy tovább a Földközi-tengert övező országoknál, illetve Ázsia megfelelő szélességi fokai alatt elterülő vidékeinél. Spanyolországban, Görög-, Törökországban, a tatárságlakta országokban és Perzsiában telel át.

Vonulás közben éppen annyi veszedelem leselkedik reá, mint a pettyes lilére, de gyanútlan bizalmassága matt még annál is gyakrabban kerül terítékre. Húsa az összes madaraké közül a legjobb és legízletesebb, még a sárszalonkáét is felülmúlja.

A havasi lile Magyarország ritka átvonulói és még ritkább fészkelői sorába tartozik s legtöbb ritka vízimadarunkkal egyezik abban, hogy hova-tovább teljesen elmarad tőlünk.

A havasi lile, nevének megfelelően, a havasok lápos, vizenyős részein fészkel, amelyek bizonyos fokig megfelelnek a tundráknak s természetes, hogy a fészkelőterület közelebbi és távolabbi környékén szoktak átvonulás idején is leggyakrabban és legnagyobb számban mutatkozni.

Fészkelését Bielz fedezte föl 1863-ban a szebeni havasok Csindrel nevű csúcsa közelében, ahol június 28-án két fiókát talált. Ugyanezen a helyen Csató is talált fiókákat 1867 augusztus 12-én s ezekből múzeumi példányokat is gyüjtött. Kimakovicz ugyanezen a helyen 1895 július 28-án 23 anyamadarat és fiókákat észkelt, tehát valószínű, hogy ezen a területen, mint messze földön egyetlen szigeten, állandóan fészkelt a havasi lile.

A fészkelőterület környékén elég sűrűen figyelték meg a havasi lilét. 1842 november havában Zeykfalva mellett lőtték. 1855 nov. 9-én Csató 100-as csapatot figyelt meg Koncza mellett. 1862 április havában Bielz Vízakna mellett találta s 1863 ápr. 11-én Buda Á. Totesd mellett lőtte, 1888 nov. 8-án ugyancsak Buda Á. Réa mellett lőtt egy példányt s Kimakovicz 1894 nov. 20-án kb. 30 darabot észlelt Bongárdon, 1894 április 4-én Czynk Ede látta Fogarasnál. 1895 okt. 25-én 25–30 darabot láttak Nagyszeben közelében.1903 május 30-án Hausmann Ernő a Barcaságban fekvő Botfaluról kapott egyet s mint utolsó erdélyi mutatkozását báró Mannsberg Arvéd említi, aki 1915 szept. 12-én 15–20-as csapatot észlelt Vízakna mellett. Ennek a megfigyelésnek az alapján valószínű, hogy akkoriban még megvolt a Csindrel havasi fészkelési telep.

Egyéb biztos fészkelőhelyéről nem szerezhettünk tudomást. Állítólag a gömörmegyei Király-hegyen fészkelt 1866-ban és 1869 júniusában is ott volt még; 1884-ben Geyer is ott gyüjtött egy példányt, Kolbenheyer a gömörmegyei Helpán 1909 június 15-én, 1910 június 5-n és 1912 június 5-én észlelte. Ezen a területen tehát akkoriban valószínűleg fészkelt még s tán még jelenleg is ott fészkel. A Felvidéken ezenkívül még Oravicán figyelték meg 1868 szept. és okt. havában s a nyitramegyei Nagykér mellett került kézre az a példány, amelyet Nagy József ajándékozott a Nemzeti Múzeumnak.

Érdemes volna ellenőrző kutatásokat végezni a madártan művelőinek úgy Erdélyben, mint a Király-hegyen, vajjon ott fészkelnek-e még ezek a magas északon fészkelő, végtelenül érdekes és kedves madárvendégek, amelyekről a világhíres Bengt Berg oly vonzó könyvet írt „Lile barátom” címen. A fészkelő havasi lile a lépésről-lépésre történt fokozatos közeledésre lassanként annyira megszelídült, hogy tojásain kotolva, minden teketória nélkül Bengt Berg tenyeréből vette át a gilisztákat.

Erdélyen kívül a havasi lile az ország többi részén is szokott mutatkozni.

Az Alföldön 1840 szeptember 20-án lőttek két példányt Ócsán, Pest megyében, 1865 október 30-án ejtettek el egyet Pest megyében, ugyancsak Pest megyében Pótharaszaton 1886 december havában egyet, továbbá Kunhegyesen 1893 szeptember 13-án, a szatmármegyei Hagymás Láposon 1898 szeptember 7-én; a biharmegyei Pusztaperesen 1901 szeptember 2-án két példányt lőttek, amelyek a Madártani Intézetbe kerültek; 1901 október 26-án a temesmegyei Vöröstemplom mellett ejtették el, 1906 november 4-én az aradmegyei Sikló mellett, 1907 április 6-án Keszegfalunál és 1908 október 29-én Versec vidékén.

A Dunántúlon már jóval ritkábban észlelték. Az első, amelyet 1813 április 29-én a Fertő mellett lőttek, szokás szerint, a bécsi múzeumba került, utána Chernel szerzett egy példányt Fertőszentmniklósról s a Madártani Intézet is szerzett egy ismeretlen időben lőtt, de biztos fertői származású példányt.

Horvátországban is észlelték és pedig 1894 április 11-én a Kapronca melletti Molve községnél, 1894 szeptember 8-án Trnje mellett, végül 1900 április 25-én Kula-nál.

Az előfordulási helyek és időpontok során végigtekintve, azt találjuk, hogy az 1915. évi vízaknai előfordulás óta többé nincs hírünk erről a rendkívül érdekes madárfajunkról. Érdemes figyelemmel kísérni s bár védett madár, bizonyító példánnyal is igazolni újabb előfordulását.