Szürkecankó (Glottis Koch.)

A szürke cankó (Glottis nebularius Gunn.)

[Régi neve: Totanus glottis, T. littoreus.]

Csőre hosszú, vékony, fölfelé hajló és végig kemény. Hosszú lába jóval a sarkon felük csupasz. Külső és középső lábujját úszóhártya köti össze. Tollazata felül barnásfekete, fehér tollszegélyekkel. Háta alja és farcsíkja tiszta fehér. Alul szintén fehér, csak a mellét borítják fekete hosszanti foltok és sávok. Elsőrendű evezői barnásfeketék; az első evezőtoll szára fehér, a többié fekete. A másodrendű evezők halványbarnák, belső zászlójuk fehéres felhőzéssel. Középső farktollai szürkék, a szélsőkön fehér-fekete foltok vannak. ősszel a feje, nyaka vége és oldala szürkésfekete, fehér sávokkal. Dolmánya sötét hamuszürke, fekete szársávokkal és foltokkal s fehéres tollszegélyekkel. Nyakának vége és begyének oldalai fekete szárfoltokkal és hosszsávokkal díszítettek. Szeme barna, csőre feketészöld. Hosszúsága 34, kiterjesztett szárnymérete 58, szárnya 18, farka 8 cm.

A szürke cankót már minden világrészben megtalálták, de igazi hazája az Óvilág északi része.

Rokonai módjára az édesvízű tavakat és turjányokat határozottan többre becsüli a tengerpartoknál.

A szürke cankóban rokonsága minden fürgeségét, ügyességét, mozgékonyságát megtaláljuk. Kétségtelenül a legvadabb, legóvatosabb valamennyi cankó közül, ezért a legnagyobb mértékben alkalmas arra a vezérszerepre, melyet éberségével a gázlómadárság körében betölt.

Óvatossága és vadsága miatt nehéz a szürke cankót meglepni. Legtöbb esetben még a vadász és madarász cselvetéseit is meghiusítja, akik hangja utánzásával próbálják csapdába csalogatni. Különösen azért üldözik, mert vele járnak a rokon gázlómadarak is.

A szürke cankó vagy zöldlábú cankó, nagy fütyülő sneff Magyarországon rendes átvonuló, amely úgy tavasszal, mint ősszel is hol kisebb, hol nagyobb számban szokta Alföldünk állóvizeit és a dunántúli nagy tavakat meglátogatni. Sohase látható nagy, összetartó csapatokban, legfeljebb 4–5-ével, nagyobb területen elszórva. Egyesek már elég korán érkeznek, március-április havában, de a zöm csak május elején látogat el hozzánk északi hazájába vivő útján. Ősszel augusztusban jelentkeznek az elsők és nagyon szórványosan láthatók egész november elejéig, persze minél későbben, annál kevesebben. Az Alföldön és Dunántúlon kívül elég gyakran megkerült régebben Erdélyben is, míg újabban ott jóval ritkább. A Felvidéken is előfordul hébe-korba.

Hasznos rovarirtó, de vadászat tárgyát alkotó madár, amely csak a vízi vadászati tilalom idején, április 16-tól június 30-ig van megvédve.