Erdei cankó (Helodromas Kaup.)

Az erdei cankó (Helodromas ochropus Linn.)

[Régi neve: Totanus ochropus.]

Az erdei és a réti cankó éppen úgy hasonlít egymáshoz, mint a piroslábú cankó a füstös cankóhoz. Kettőjük közül az erdei cankó a nagyobb. Fej- és dolmánytollai olajzöldbe játszó sötétbarna alapon apró fehér szélfoltokkal tarkítottak, melyek a fejen sávokká rendeződnek. A nyak-, torok és a begytollak fehér alapon, a tarkótollak barnás alapon hosszában sávozottak. Szárnyszegélye egyszínű sötétbarna, farcsíkja, álla és a többi alsó része tiszta fehér. Evezőtollai barnásfeketék. Hónaljtollai sötét barnásszürkék fehér harántszalagokkal. A farktollak tőfele fehér, külső felüket 3-4 harántszalag díszíti, melyek a szélső tollak felé mindinkább kisebbednek. Szeme sötétbarna, csőre zöldes szaruszínű, a hegye sötétebb, lába zöldes ólomszürke. Ősszel a fehér foltjai sokkal kisebbek és a begy oldalai sötétszínűek.

Az erdei cankó, vagy cigány-, molnár-, fecskesneff, szintén rendes és nem éppen ritka átvonuló Magyarországon. Nemcsak az alföldi és alacsonyabb vidéki álló- vagy folyóvizek mentén fordul elő, hanem a nyirkosabb talajú hegyi erdőkben is bogarászik s Chernel szerint legtöbbnyire ő az, amely a fák homályában feketésen csillogó erdei vízállások mellől fecskeszerű ügyes repüléssel átcikázik a lombok és fasudarak között élénk füttyét hallatva. Jó korán érkezik, márciusban s lassanként megfogyatkozva, júniusban teljesen eltűnik, de július végével, augusztusban már újra itt vannak az őszi kóborlók, majd vonulók, amelyek közül egyik-másik novemberig is itt marad. Nem ritkán áttelelő példányok is akadnak. Fészkelése nincs bebizonyítva, de nem lehetetlen, hogy hegyi erdeinkben elvétve fészkel. Szintén vadászható madár, mely csak a tavaszi kíméleti idő alatt van védve. Gazdasági szerepe nem jelentős, de inkább hasznot hajt.