Erdei cankó (Helodromas Kaup.) | TARTALOM | Borzascankó (Pavoncella Leach.) |
A réti cankó (Rhyacophilus glareola Gmel.)
[Régi neve: Totanus glareola.]
Az előbbinél jóval kisebb. Felül zöldes feketésbarna, fején és nyaka alsó részén minden tollon fehér sávok húzódnak. Háttollai világos fakószürkével szegélyezettek, szürkén és fehéren foltosak. Nyaka és begye fehéres alapon keskeny sötét hosszanti sávokkal rajzolt. Farcsíkja, melle alja és hasa tiszta fehér. Evezőtollai feketebarnák, az első szára fehér. Hónaljtollai fehérek, keskeny sötét harántszalagokkal. Farktollai tövig szalagozottak; a két vagy három legszélső farktoll külső zászlóján a szalagokból már csak harántfoltok maradnak, mert a belső zászló fehérsége kifelé mindig jobban kiterjed. Felső farkfedői fehérek, sötét harántszalagokkal. Szeme sötétbarna, csőre fekete, lába zöldessárga. Ősszel felül világosbarna, rozsdasárgás fehér foltokkal, alul a nyaka és begye sávozott és hullámos.
A réti cankó, csücsüke vagy csihi sneff a nálunk átvonuló cankófajok között a leggyakoribb, vagy legalább is a leghangosabb. Főleg az alföldi, továbbá a dunántúli állóvizek partján szokott tartózkodni kisebb-nagyobb csapatokban, amelyek az ember közeledtére nem egyszerre, hanem egymásután szoktak fölszállani, miközben mindegyik sűrűn hallatja a maga éles, de jóhangzású csi-csi-csihi szavát. Öt-tíz darabból álló társaság is akkora zajt csinál ilyenkor, hogy az ember legalább 50-re becsüli a számukat. Többnyire csak áprilisban jelentkezik, de kitart egészen júniusig, majd rövid megszakítás után júliusban már újból itt vannak s kitartanak egészen októberig. Előfordul a hegyvidéken is, de jelentékenyen kisebb számban és nem rendszeresen, míg az alföldi vizeken évről-évre mindig megtalálható a maga idejében. Állítólag fészkelt 1899-ben Szigetszentmiklós mellett, a Csepel-szigeten. Vadászható madár, amely csak a tavaszi vadászati tilalom ideje alatt van védve.
Erdei cankó (Helodromas Kaup.) | TARTALOM | Borzascankó (Pavoncella Leach.) |