2. család: Tüskésszárnyú-félék (Palamedeidae)

FEJEZETEK

A család két nemzetségből és három fajból áll, melyek elterjedése Dél-Amerikának Guayanától és Venezuelától Paraguayig és Argentínáig terjedő szárazulatára szorítkozik. Nagy, nehézkes madarak, hosszúdad, hátul apró, lágy tollakkal fedett nyakukkal, kis fejjel, fejüknél rövidebb csőrrel, amely a tyukokéra emlékeztet, ormójuk mellett kissé összenyomott, hegyén kampósan lehajló, tövén viaszhártyával födött és általában lágybőrű, szélein nem lemezes; lábuk mérsékelt magasságú, vaskos, rövidujjú és középhosszú; kevéssé hajlott és hegyes karmokat visel; a külső- és középsőujjat valódi úszóhártya helyett csak feszítőhártya köti össze; a jócskán hosszú és erőteljes szárnyak harmadik evezője a leghosszabb; a 12 tollas farok enyhén elkerekített; a nyak aprótollazatú. A tollazat egyenletesen oszlik el a testen, nem alkot pásztákat közbenső mezőkkel. Megemlítendő a szárnyízület két nagyon erős tüskéje, melyek közül a felső sokkal nagyobb; az egyik faj a fején is visel szaru-kinövést. A színezetben nem különböznek a nemek. Csontszerkezetük otromba és vaskos, azonban nagy mértékben, egészen az ujjízekig üreges és kivált avval tűnik ki, hogy a bordáknak minden más madárnál meglévő tövisnyúlványai hiányoznak. A nyelv hosszú, keskeny és hegyes, a begy tágas, a gyomor nagyon erőteljes izomzatú. A bőr alatt – mint egyes vízimadaraknál – sűrű hálózata van a levegőrekeszeknek és hólyagoknak, amelyek tetszés szerint tölthetők és üríthetők. Haláluk pillanatában annyira felfújják magukat az ily madarak, hogy hullájuk érintésre zizeg és csakhamar elrothad. Hangjuk valódi lúdhang és a fiókák egészen hasonlók a kis libákhoz.

A tüskésszárnyúak Dél-Amerika minden nagyobb mocsarában élnek, rendesen kis csapatokban, a költés idején azonban párosan, egészben békések és erős fegyverüket ritkán használják: a hímek egymással szemben a párzás idején és mindkét nembeliek a gyöngébb ellenség elverésére. Pöppig szerint a mocsárlakó kígyókkal is harcba szállnak és nagyobb állatokat is bátran megtámadnak. Járásuk büszke és méltóságteljes; röptükben nagy ragadozókra, kivált keselyűkre emlékeztetnek. Felriasztva fákra szállnak; úszni is jól és nagyon ügyesen tudnak. Élelemük főképpen növényi anyagokból áll. A mocsarakban épült nagy fészkükbe 2 símahéjú, foltnélküli, sárgásfehér tojást raknak és fiaikat kibúvásuk után azonnal elvezetik.