Csája (Chauna Illig.)

A nemzetség két közeli rokonságban lévő faja Dél-Amerikában honos és pedig az egyik a déli, a másik az északi felében.

A csája (Chauna cristata Swains.)

[Régi neve: Ch. chavaria.]

Színe sötétszürke, felül sötétebb, alul világosabb, álla és arctája fehérszürke, nyaka közepén széles fekete és egy keskeny, világosabb, csupasz gyűrű; a tarkó kontytollazata sötétszürke, az evezőtollak sötétszürkék, belül a tőfelén fehérek, ugyanilyenek az alsó szárnyfedők is; a faroktollak palafeketék, a szem barna, a láb és a csupasz szemkörnyék vörös. Valamivel nagyobb termetű, mint az aniuma. Erős hangja ilyenforma: „csa-há”. Argentína, Paraguay, Uruguay és Dél-Brazília területén található.

A csája Lyddecker szerint a költés idején valóságos úszómadár, amely nemcsak alkalmilag, hanem huzamosan is úszkál az argentíniai lagunákon a récék között. Gibson és Holland egybehangzóan közlik, hogy a frissiben kikelt fiókáknak egész testét sűrű, lágy, sárgabarna pihe födi, úgyhogy csak a csőr, a kantár, a szemkörnyék, a csűd és a lábszár alsó része csupasz.

Sternberg e madarakat Buenos Aires környékén nem ritkán és mindig párosával találta, délen azonban gyakran néhány-százas csapatokban is. Fészkeit csak a kiterjedt sásos területek lehetőleg félreeső helyein látta, így a San Juan José Estancia környékén. A víz szélén a földre, vagy a víz közepén lévő sűrű sásra rakott fészkek mintegy 1 m átmérőjű és közel fél méter magas, teljesen lapos sáshalmazok, bárminemű bélés nélkül.

A november végén található fészekalj 2 tojása fehér, de barnán futtatott. Mérete 88×62 mm.

Hudson e madár sajátságos tömeg-hangversenyeinek volt tanuja a pampák egyik nem nagyon széles, Kakel nevű víztükrénél, ahol a csáják megszámlálhatatlan tömege a part mentén átlag 500 főnyi csapatokba volt elkülönülve. „A közelemben lévő egyik csapat váratlanul belekezdett hatalmas énekébe, amely 3–4 percig tartott; mihelyt ez elhallgatott, a szomszéd csapat folytatta a dalt, majd a további csapatok, míg végül a tulsó partról szálltak át a vizen az erőteljes és tiszta hangok, majd távolba húzódva elgyengültek, míg végül ismét az innenső parthoz közeledtek. Különösen hatott ez reám és csodálkoztam azon a szabályos renden, amellyel minden csapat megvárta, amíg a sor reá kerül, a helyett, hogy az első csapat jelére általános hangkitörés következett volna be. Egy más alkalom még mélyebb benyomást keltett bennem, mert itt a valaha is egybegyűlve talált legnagyobb madársereget egyszerre hallottam énekelni. A hangok e tömegének hatalmát lehetetlen leírni. Oly hangverseny volt ez, amelyért érdemes volt száz mérföldet lovagolni.”

Hazájukban a csájákat is gyakran tartják tyúkokkal és más szárnyasokkal együtt és ezek meg is védik társaikat a ragadozó madarakkal és más ellenségeikkel szemben. Az állatkertekben most már gyakrabban találhatók. A londoni állatkertben 1904 óta minden évben költött egy pár, miközben a hím és a tojó felváltva kotolt.