3. család: Gólya-félék (Ciconiidae)

FEJEZETEK

Erőteljes alkatú, vastagcsőrű, hosszúlábú, de rövidujjú madarak. Csőrük hosszú, egyenes, megnyúlt kúp- vagy ékalakú, néha kissé felfelé hajló, másoké a középen nem záró, hézagos, hegye felé oldalt összenyomott, a lábszár igen hosszú, erős, felfelé jóval a sarokizületen túl tollatlan; a rövidujjú láb előreálló ujjai kicsiny kötőhártyával vannak ellátva és vastag, kúpos karmokat viselnek, a szárny nagy, hosszú és széles, a harmadik és negyedik evező a leghosszabb, a tizenkéttollú, rövid fark kerekített.

Csontvázuk, amelyben számos légtartalmú csont van, erős és vaskos, az agytok erősen domború, a szemüregek csontos válaszfala teljes. A gerincoszlop 15 nyak-, 7 hát- és 7 farkcsigolyából áll; a hátcsigolyák nem nőttek össze egymással és csak az utolsó olvadt össze az ágyékcsigolyákkal. A nyelv a csőr hosszával nincs arányban, hanem hosszúkás, háromszögű alakú nyelvcsökevény, mindenütt épszélű, síma és seholse szarunemű; a garat kitágult és közvetlenül az előgyomorba megy át, amelyet a gyomortól külsőleg alig lehet megkülönböztetni.

Minden világrészben vannak gólyák, de a 18 ismert faj közül csupán kettő található az Új-világ szárazulatának trópusi részeiben; Európát két faj is lakja. Tartózkodási helyeik különbözők, de általában azt mondhatjuk, hogy az erdős, sík, vízben gazdag vidékeket a magasabb és szárazabb vidékeknél többre becsülik és ezért a hegységben, steppén és sivatagon hiányzanak. Az északi fajok költöző madarak és többnyire igen nagy utakat tesznek meg vonulásaik alkalmával, a déli vidékek gólyái kóborlók. Csak rekedtes sziszegést hallatnak, egyéb hangjuk nincs, de ezt a hiányt többnyire hangos és kifejezésteljes „kelepelés”-sel pótolják. A kisebb állatokra veszélyesek, mert született ragadozók és korántsem szorítkoznak kétéltűekre, halakra, rovarokra és férgekre, hanem egyáltalában minden gyengébb állatot üldöznek és megölnek, amit megfoghatnak, sőt a dögre is rájárnak és olyankor époly mohók, mint a hiénák és keselyűk.