8. Tüskésfarkú gyíkok (Uromastix Merr.) | TARTALOM | 10. Molochok (Moloch Gray) |
A kis kúpos metszőfogakkal és igazi combpórusokkal ellátott agámákhoz tartoznak. Testük kissé lapos, farkuk hosszú. Sem taréjuk, sem torokzacskójuk nincs. Pikkelyeik nagyon aprók; dobhártyájuk jól látható.
A lepkegyík (Liolepis bellii Gray)
Félméternyi hosszúra megnő. Hátának alapszíne szürke s ezen feketén szegélyezett szürke vagy zöld szemfoltok láthatók; ezek esetleg hosszanti sávokká folynak össze. Az oldalakon narancssárga és bíborvörös harántsávok váltakoznak. A hasi oldal vagy egyszínű narancssárga, vagy pedig kékesfeketén márványozott. Annandale szerint Alsó-Sziám tengermelléki kopár homokos területein ez a legközönségesebb gyíkfaj.
A lepkegyík rendkívül élénk és óvatos teremtés. Természetes környezetében ragyogó színpompája ellenére sem ötlik szembe, mert hátának foltos mustrázata nagyon emlékeztet arra az árnyékra, melyet a szegényes növényzet a homokos talajra vet, oldalának élénk színeit pedig a bőr lebenyei jórészt elfödik. Hogyha az élénkebben színezett hímet megfogjuk s fogainak használatában megakadályozzuk, ilyenkor testét kiszélesíti, s ezzel az oldalak tarka sávjai szembeöltőkké válnak. Erre a nőstény, amelynek bordái kevésbbé mozgékonyak, nem képes.
A lepkegyík magaásta lyukakban lakik; ezek első, bevezető szakasza sokszor 60 cm-nyire, merőlegesen vezet a földbe, s csak akkor kanyarodik. A malájok szerint a kis állat karmainak és farkának segítségével ássa járatait. Nagyfokú óvatossága az oka, hogy Annandalenek sohasem sikerült a gyíkot ásás közben megfigyelnie. Egy-egy lyukban mindig párosan találták gyíkunkat s a malájok is azt erősítgetik, hogy páros életet élnek. Egy nőstényben 8, szarunemű héjjal borított tojást találtak. Az egyik elejtett példány gyomrában egy póknak, több sáskának, valamint növényi részeknek maradványait találták.
8. Tüskésfarkú gyíkok (Uromastix Merr.) | TARTALOM | 10. Molochok (Moloch Gray) |