9. Homoki agámák (Liolepis Gray) | TARTALOM | 4. család: Leguán-félék (Iguanidae) |
Az agámák egyik legfeltűnőbb, sokak szerint egyenesen ijesztő külsejű nemzetsége, amely Dél- és Nyugat-Ausztráliában honos. Kicsiny fej, izmos törzs, hengerded s a végén tompa farok, hosszú karmokkal fölfegyverzett, nagyon rövid vastag ujjak jellemzik.
A tüskés gyík vagy moloch (Moloch horridus Gray)
Nemzetségének egyetlen képviselője. További jellemzésére fölsorolhatjuk, hogy a nyak közepén hosszas púp emelkedik, amelynek oldalaiból nagy tövisek állnak ki. Fejét, nyakát és törzsét szabálytalan pikkelyek födik, amelyek mindegyikén a rózsa töviséhez hasonló, de meglehetős egyenes, hegyes képlet van. Ezek a tüskék különböző hosszúak és nem egyformán görbültek. A legnagyobbak és leggörbébbek a fej két oldalát védik, mint valami emlősét a szarvak. Különböző nagyságú tövisek vannak a nyak közepén, s a nyak mindkét oldalpúpján, valamint az egész farok hosszában, a legkisebbek a lábszárakon. Az alsó test érdes, de nem tüskés. Ezt a nagyon tüskés állatot, ha nem is nagyon élénk, de nagyon csinos szín és rajz díszíti. A sötéttel szegélyezett gesztenyebarna alapon a hátközép hosszában keskeny okker- vagy bőrsárgaszínű csík húzódik, amely többször ferde négyszögekké szélesedik. Egy másik, hasonlószínű sáv a nyak mindkét oldalán kezdődik, végigvonul a vállakon, itt elszélesedik, elágazik egy másikba, amely hátrafelé tart és végre a farknak mindkét oldalát díszíti. Az alsó test alapszíne világos okkersárga. A rajz, amely itt a nyakon kezdődik, végig vonul az egész mellen, s még a farok alsó részére is kiterjed, széles, feketén szegélyezett hossz- és keresztsávokból áll, amelyek szabálytalan alakokat alkotnak. Az állat teljes hossza 1822 cm.
A molochnak vagy mint a gyarmatosok elnevezték: „tövises ördög”-nek életmódja, úgy látszik, nagyon hasonló az amerikai békagyíkokéhoz. Csak legújabban tudtunk meg róla egyet-mást. Wilson több éven át összegyüjtött minden adatot, amit erről a sajátságos állatról kaphatott, s tulajdon megfigyeléseivel kibővítve közzétette őket. A moloch több helyen fordul elő Port-Augusta mellett; csak a nagyon homokos helyeket kedveli. Néha kettő, három van együtt. Gyakran elássák magukat a homokba, de csak kis mértékben. Apró, eldugott szemük, s egész mivoltuk a mellett szól, hogy nappali állatok, amelyek talán sohasem mozognak éjszaka. Rendszerint lomhák, de már futni is látták őket. Ha csöndesen ülnek, magasan tartják fejüket, úgyhogy ferde síkba esik testükkel. Állítólag leginkább hangyákkal táplálkoznak, de megfigyelték, hogy mellékesen növényi táplálékkal is élnek. Tojásaikat, amelyek hasonlók a többi gyíkokéhoz, állítólag a homokba rakják.
Fogságban Wilson szerint nagyon unalmasak, majdnem sohasem mozognak. Valamennyi közt, amelyeket ez a búvár fogva tartott, egy se akadt, amelyik táplálkozott volna. S hogy mégis egy egész hónapig életben maradtak s eközben semmi elgyöngülés nem volt rajtuk észrevehető, ilyenfajta állatok szívós természetének tudható be. Schnee is megfigyelt egyet-mást, különösen ásásmódját. Ez annyiban érdekes, mert egyik oldalán levő végtagjait egyszerre használja. Amit pl. jobbkeze kikapart, azt jobblába azonnal nagy távolságra lódítja. Így azt a benyomást nyerhetjük, mintha a törmeléket kezéből közvetlenül lába kapná ki. Érdekes végül az a megfigyelése is, hogyan táplálkozik. Azokat az apró, fekete hangyákat, amelyek táplálékául szolgálnak, országútjukon lesi meg; egy helyen megállva, a jövő-menő hangyákat egymásután bekapja. De azokat, amelyek valami kis szalmaszálat vagy egyéb terhet cipelnek bántatlanul engedi tovább.
A moloch valóban nem szolgált rá nevére, mert csak a külseje ijesztő, természete azonban teljesen ártalmatlan. Védőfegyverei csak tövisei, de ezek is oly gyöngék, hogy aki ügyesen fogja meg, alig sértheti meg magát.
9. Homoki agámák (Liolepis Gray) | TARTALOM | 4. család: Leguán-félék (Iguanidae) |