4. család: Leguán-félék (Iguanidae)


FEJEZETEK

Amit az Óvilág számára az agáma-félék jelentetnek, azt jelenik Amerika számára a leguánok. A különbség mindössze annyi, hogy ez utóbbiak sokkal nagyobb számban és változatosságban lépnek föl. Általános ismertetőjegyeik: a megnyúlt, oldalt összenyomott törzs, a nagy, négyszögletű fej, rövid nyak, izmos lábszárak, hosszú lábujjak, összenyomott, egyforma bordás pikkelyekkel borított farok, lecsüngő toka, amelynek előrészén tüskés taraj van, a nyakszirttől a farok hegyéig futó taraj, sokszögű, lapos, nagyságra nagyon különböző, domború, bordás fejpajzsok, lapos vagy gyöngén bordázott haspikkelyek, combpórusok, igen nagy, szabadonálló dobhártya, széles orrlyukak. A fogazatot jellemi, hogy a mellső (metsző) fogak kúpalakúak, hegyesek és kissé hátragörbülők, a többiek háromszögalakra összenyomottak s metszőélükön rovátkásak. Az állkapcsokon kívül még a szárnycsontok mindkét felén is van az apró fogaknak egy kettős sora; ezek száma, valamint az állkapcsokban levőké is a kor szerint ingadozó.

A leguán-féléknek mintegy 50 nemzetségbe beosztott 300 faját ismerjük, Dél- és Közép-Amerikára rendkívül jellemzők, s ott rendkívül gyakoriak. Még Észak-Amerika melegebb területeire is átterjednek, ahol kivált a földön lakó fajok honosak. Amerika szárazföldjén kívül a hozzátartozó szigeteken is elterjedtek. Amerikán kívül csak három nemzetség él; ezek közül kettő Madagaszkár szigetéről, egy pedig a Fidzsi- és Barátság-szigetekről ismeretes.

Hazájukban minden olyan helyen megtaláljuk a leguánokat, ahol a hüllők számára alkalmas létfeltételek megvannak. Éppúgy rájuk akadunk tehát magaslatokon, mint mély földeken, száraz síkságokon éppúgy, mint árnyékos, nedves őserdőkben, emberi lakóhelyek közelében is éppoly gyakoriak, mint lakatlan pusztaságokon. Több fajt egyenesen vízigyíknak is minősíthetünk, mert veszély esetében vízben keresnek menedéket s pompásan úsznak és buknak. Egyik fajuk a tenger vizében szerzi zsákmányát. Vannak köztük tunya, lomha és ostoba állatok, nagyobb részük azonban éppen olyan eszes és élénk, fürge teremtés, mint a mi gyíkjaink. Táplálékuk rovarokból, illetőleg növényi anyagokból áll. Szaporodási módjukról annyit tudunk, hogy elenyésző csekély kivétellel tojást tojnak. Az ember szemszögéből annyi a jelentőségük, hogy több fajuk húsát és tojásait szívesen megeszi. Kártékonyságukról szó sem lehet.