1. Nyakörvös gyíkok (Lacerta L.) | TARTALOM | 3. Sivatagi gyíkok (Eremias Wgm.) |
Leginkább szembetűnő bélyegük a hátukon látható nagy, egymást cserépzsindely módjára fedő, erősen ormós pikkelyek, amelyek a nyakörvös gyíkoktól első pillanatra elkülönítik.
A nemzetségnek csak négy faja van; ezek ketteje Délkelet-Európában, egyikük Szardinia szigetén él, míg a negyedik faj előfordulási helye Angol-Kelet-Afrika, ami valóban föltűnő jelenségnek mondható.
A feketeszeplős gyík (Algiroides nigropunctatus D. B.)
Igazán gyakorinak csak Isztriában, továbbá Cherso és Veglia, valamint Korfu szigetén mondható. Előfordul azonban Krajnától Görz vidékén át Dalmáciáig, Hercegovinában, Horvátország nyugati területein, az albán tengerpart mentén, Epiruszban és a Jón szigeteken is.
Egész hossza mintegy 20 cm, s valamennyi rokonfaj közt ez a legnagyobb. A másik két európai rokonfajtól abban különbözik, hogy hátpikkelyei mintegy kétszer olyan hosszúak, mint az oldalpikkelyek. Mind ebben a tekintetben, mind pedig színezetében az afrikai fajhoz hasonlít. Felső oldala sötét pontokkal tarkázott szürkésbarna, oldalai sötétebbek, mint a háta, ritkábban fémes zöld, s néha a sötét pontok el is maradnak. Fiatal példányok és nőstények hasoldala zöldesfehér, kifejlett hímek torka pompás kék színű, hasuk pedig élénk tűzvörös.
A fekete szeplős gyík általában sziklákon és falakon él, különösen azokat a kövekből összerakott és sok alkalmas búvóhelyet nyujtó falakat kedveli, amelyek Isztriában az egyes szántókat és legelőket körítik. Falvak közelében is sűrűbben látható, mint azoktól távolabb eső helyeken. A földre csak kivételesen száll le, mint például Korfu agave-bozótjába, ahol elegendő búvóhelyet talál. Jóllehet nagyon ügyesen futkos a szikla- és egyéb falakon föl s alá, úgyhogy ebben a tekintetben nem sokkal áll a fali gyík mögött, veszély esetén mégis inkább nehezen hozzáférhető hasadékokban és likakban keres menedéket, mint gyors futásban. S minél gyakrabban háborgatják, annál óvatosabb.
Fogságban megfelelő ápolás mellett nagyon hosszú ideig megmarad.
A szardiniai éleshátú gyík (Algiroides fitzingeri Wgm.)
Egyik jellemző sajátsága föltünő apró termete; egész hossza ritkán haladja meg a 12 cm-t. Felül sötét bronzszínű, hasoldala sárga.
Csupán Szardínia szigetén fordul elő.
1. Nyakörvös gyíkok (Lacerta L.) | TARTALOM | 3. Sivatagi gyíkok (Eremias Wgm.) |