4. Laposkígyók (Corallus Gray)

Ebbe a nemzetségbe a lábcsonkosok családjának mintegy öt faját sorolják s különítik el a többi nem fajaitól azon az alapon, hogy az arcorrpajzsukon, továbbá az ajakpajzsaik nagy részén gödrök vannak, valamint hogy felső és alsó állkapcsaik elülálló fogai nagyon hosszúak. Fejük háromszögletű, karcsú nyakuktól nagyon élesen különül el, törzsük erősen összenyomott, farkuk pedig, éppen úgy, mint az előbbieké, fogásra alkalmas. Fejüket és testüket, csak úgy, mint a boákét is, síma pikkelyek födik, amelyek a fej elülső részén, az arcorr fölött néhány nagyobb pajzsba mennek át. A Corallus nemzetség fajai Amerika trópusi vidékeit lakják, csak egy él közülük Madagaszkár szigetén.

A délamerikai kutyafejű kígyó (Corallus caninus L.)

Kutyafejű kígyó (Corallus caninus L.).

A kutyafejű kígyó vagy bojobi 3–4 m hosszúra is megnő, de az ily hosszú példányok ritkák. Testének felsőrésze szép levélzöld színű, amely a hátgerinc fölötti részen sötétebb zöldbe megy át és oldalt élénken elütő fehérszínű kettős foltok tarkítják; testének alsórésze világoszöld.

E faj elterjedésének területe ezidőszerint még nincs kellőképpen tisztázva. Úgy látszik leggyakoribb az Amazonas mentén s innen észak felé egész Guyanáig, dél felé pedig Észak-Brazília területén van elterjedve.

A madagaszkári kutyafejű kígyó (Corallus madagascariensis D. B.)

Ez a Madagaszkár szigetén honos faj eléri a 2 m hosszúságot is. Az előbbi fajnál nehézkesebb és lomhább. Bárhova letesszük, mindjárt összefonódik testével és nyugalmi helyzetében többnyire vaskos csomót alkot, melyet még megzavartatása esetén is csak lassan old fel. Barátságtalan külseje ellenére is jóindulatú, így pl. Werner egyetlen példánya sem kísérelte meg soha a ketrecben tevékenykedő ápolót megharapni, amitől viszont a mindig támadásra kész amerikai fajnál állandóan tartani lehetett. Mindig figyelemmel kiséri ugyan az ápoló munkáját, de ezen kívül nem sokat törődik vele.

A madagaszkári kutyafejű kígyó táplálékul elfogadja a kisebb rágcsálókat, az egeret és a tengerimalacot, de a galambot is. Ez a faj különben éppen úgy fogja a táplálékot, mint az előbbi, de a nagyobb zsákmányt rendszerint a földön gyűrűzi körül. Ezt leszámítva azonban igazi falakó kígyó s a fogságban is mindjárt felmászik az ott elhelyezett faágakra, amelyekről amíg egészséges, rendesen nem is mászik le. Rendesen iszik és szereti a fürdőt, a hideg iránt azonban sokkal érzékenyebb, mint a Python és Boa nemek fajai. Többször tapasztalták, hogy fogságban is megfiadzik, de a magadaszkári boához hasonlóan csak kevés utódot hoz a világra, amelyeket eddig még, úgy látszik, nem sikerült fölnevelni.