3. Bungar-kígyók (Bungarus Daud.)

Bungarum vagy bungar néven nevezik a hinduk hazájuknak bizonyos nagy és rendkívül veszedelmes mérges kígyóit, s ez a név szerepel tudományos elnevezésük gyanánt is. A Bungarus nemzetséghez jelenleg Kelet-Indiának és Dél-Kínának 12 kígyófaját soroljuk, melyeknek közös ismertetőjegyeik ezek: Kicsiny, tojásdad és rövid, tompaarcorrú fejük alig szélesebb a nyakuknál, mely nem fújható föl és nem is tágulékony, törzsük kerek vagy tompán háromélű, s egészen az aránylag rövid farokig mindenütt egyforma vastag. A fejet nagy pajzsok, a törzset síma, ferde harántsorokban és 13–15 hosszanti sorban elhelyezett pikkelyek, a hátgerincet szélesebb hatszögletű pajzspikkelyek, a farok alsó részét pedig egy vagy két sorban álló pajzsok födik. Szájnyílásuk kicsiny, alsó állkapcsuk valamivel rövidebb a felsőnél, fogazata valamivel gyöngébb az utóbbiénál. A kampós méregfog mögött 1–3 kisebb, tömör fog helyezkedik el. Az árok a méregfogak elülső ívelt részén világosan kivehető, de ezek a fogak az állat nagyságához képest igen kicsinyek és alig nyúlnak ki a foghús ráncából.

A pama (Bungarus fasciatus Schn.)

Pama (Bungarus fasciatus Schn.).

A pama, bungarum-pama, rads-szamp, szankni vagy koklia-kriat, ahogy a hinduk nevezik, 1.75 m hosszával a nemzetség legnagyobb faja s fekete vagy feketekék alapon sárga gyűrűsávokat visel; feje feketekék, arcorra barna, a tarkópajzsok között kétoldalt egy ferdén lefelé és hátrafelé irányuló és egy sárga nyaksávot alkotó folt indul ki; a törzs többi részét egyenlő közökben 25–30 meglehetősen egyforma szélességű feketekék és sárga gyűrű díszíti. A haspajzsok nagyon szélesek, a farkpajzsok pedig csak egy sort alkotnak. A hátgerinc fölött egy jól kialakult orom húzódik végig, a farok tompán lekerekített.

A pama el van terjedve Kelet- és Hátsó-India területén, valamint a környező szigeteken is; gyüjtötték egész Kelet-Indiában, Asszam, Burma, Sziám, Dél-Kína területén, valamint Jáva- és Szumatra-szigetén.

A krait (Bungarus caeruleus Schn.)

Egy másik Bungarus-faj, a krait, melyet gedi paragudu, pakta-pula, onali és kalgundait néven is neveznek, inkább Elő-Indiára szorítkozik s Boulenger szerint már Burmában is ritka, de közönséges Bengáliában és a Malabar partokon. Valamivel kisebb az előbbi fajnál (1.40 m), színe és rajzolata nagyon változó. Felső oldala rendszerint kékesfekete vagy sötétbarna, többé vagy kevésbbé számos és egy-egy hátpikkelynek megfelelő szélességű fehér harántsávokkal vagy kis fehér foltokkal díszített, hasoldala egészen fehér. Pikkelyzetére nézve azáltal különbözik az előbbi fajtól, hogy nincs hátormója. Farka hegyben végződik.

Cantor szerint mind a pama, mind a krait száraz vidékeken szeret tartózkodni és kisebb emlősökkel, valamint hüllőkkel, de különösen gyíkokkal és más kígyókkal szokott táplálkozni. Fayrer szerint a krait mezőkön, füves térségeken, rizsföldeken, dzsungelekben, fa- és épületromok között lelhető fel, de ez a kutató már kiemeli, hogy a lakásokba is behatol. Ezeken a területeken belül földüregekben és fagyökerek között bújik meg. Wall szerint a krait az emberi lakásokban a leggyakoribb kígyófaj, melyet Fyzabadban júniustól augusztusig, tehát 3 hónap alatt, csak a lakásokból 47 példányban gyüjtött össze. Cantor szerint nappal kerek szembogara dacára is elrejtőzik, kerüli a napot és inkább az árnyékos helyeket keresi fel. Vall szintén éjjeli fajnak tartja. Olykor beássa magát a homokba és a víztől sem idegenkedik. Néha, forró napokon, ha a szomjúság gyötri, húszával is hever a vízben. Ha nem ingerlik, rendszerint menekül az ember elől, sőt amint az újabb megfigyelésekből kiderült, még ingereltetés esetén sem bőszül nagyon fel. Wall szerint ilyenkor inkább eldugja fejét testének kanyarulatai közé és csak a legvégső szükségben harap. A hinduk a legveszedelmesebb kígyónak tartják, melynek harapása menthetetlenül halált okoz, e mellett azonban az is bizonyos, hogy fogainak a kicsisége miatt veszélyesség tekintetében a szemüveges kígyó mögött áll. Erre vonatkozólag Russell és Sir J. Fayrer kísérleteket is végeztek, melyek nyomán bizonyossá vált, hogy a Bungarus-ok mérge csakugyan nem hat olyan gyorsan és erősen, mint a szemüveges kígyóé, de csak azért, mert rövid, kampós méregfogai nem ejtenek olyan mély sebet; a kutyát és a tyúkot azonban a méreg egy órán belül még akkor is megöli, ha csak karcoláshoz hasonló, látszatra jelentéktelen sebet kaptak. A krait által a szárnyán megharapott tyúkon nemsokára a bénulás jelei mutatkoztak, de 10 percig még menni tudott, majd 15 perc mulva lefeküdt és álmos lett, fejét majd az egyik, majd pedig a másik oldalára fektette és erőlködve próbált felállani, még később rángatódzni kezdett és egy óra mulva halott volt.

Hogy az Indiában előforduló számos kígyómarás közül hányat kell a Bungarus-ok rovására írni, alig dönthető el. A hivatalos adatokból az világlik ki, hogy a krait e tekintetben a második helyet foglalja el. A páma a híradások értelmében nem okoz annyi szerencsétlenséget, mint a krait, noha csekély harapási kedvénél és kicsinységénél fogva az utóbbi nem annyira veszedelmes, mint aminőnek mondják. Marásától elpusztult emberről aránylag kevés megbízható feljegyzésünk van, valamint a mérgezés lefolyására vonatkozó adataink is nagyon szórványosak. Chevers szerint egy alkalommal négy ember megengedte, hogy a krait megharaphassa, mert elhitették velük, hogy ez a kígyó nem mérges; ez alkalommal bottal ingerelték fel a kígyót a harapásra, s másnapra mind a négy ember elpusztult. Más alkalommal egy 60 éves hindut este 9 órakor a bal mutatóujján harapott meg ez a kígyó. Reggel 5 órakor kórházba vitték, szédülés és álmosság fogta el, összefüggéstelenül beszélt és légszomjat érzett. Nem bírt menni és támogatás nélkül ülni sem tudott. Keze elhalványult, megdagadt és erősen fájt. Egy órával később megdagadtak a fülmirigyei, hány és bal felső combjában is heves fájdalmat érzett. Később újólag hányt, légzési nehézségei támadtak és nagyon nyugtalankodott. 7 órakor már sem beszélni, sem nyelni nem tudott, szemhéjai lecsukódtak és kezét állandóan a szájában tartott, mintha valami akadályt akarna eltávolítani. Majd lábizmai rángatódzni kezdtek és 9 óra tájt görcsök között kiszenvedett.