13. Szikaszarvasok (Pseudaxis Gray)

Az indiai hatágasokhoz kapcsolódnak, mint ágasszarvasok más irányban a keletázsiai szikaszarvasok (Pseudaxis Gray); ezek rendszerint nyolcasok, kivételesen tizesek is lehetnek. Az egy ággal többet mindegyik főágon a középbog kifejlődése útján éri el, amely előre és kifelé áll. A felső villa hátsó ága fel- és befelé irányul. A jégbog rendesen hiányzik. Az agancs továbbfejlettebbnek látszik, mint a rúzaszarvasoké és bőre tartósan foltos marad; legalább a nyári ruháján. Kis fehér és feketével szegélyezett tükre van és ennek szőrszálai, ha az állatot ingerlik; felborzolódnak. Felső szemfogai megvannak. A hátsó lábszáron lévő szőrcsomó túlnyomóan fehér. A nyakán sörény van. A fejlődő agancs nagyon gyengén szőrözött átvonatú, mély vörös színű és a végükön feketébe megy át.

A szikaszarvas (Pseudaxis sika Temm. Schl.)

Számos, nagyságra, színre és agancsalakra különféle alneme Észak-Kínában, Mandzsúriában és Japánban él. A japáni és északkínai típusos alfaj valami 81-86 centiméter magas állat, meglehetős nagy tükörrel; ez felül és a széleken teljesen feketével körülvett. A színezete nyáron élénk gesztenyebarna és elmosódott, hosszirányban elrendezett fehér foltokkal díszített, télen egyszínű feketebarna és nincs rajta fehér folt, de alkalomadtán mégis nyomokban mutatkozik, különösen a teheneken. A fejük és a nyakuk, mint az összes szikaszarvasnál, minden egyes évszakban egyszínű és összhangban van a test alapszínével. A felső ajak, áll, alsó ajak és a fark legnagyobb része, a felső részen lévő vékony, fekete csík kivételével, fehér.

A délmandzsúriai szikaszarvas (Pseudaxis sika mantchuricus Swinh.) nagyobb, a tükre kisebb és a nőstény még télen is megtartja a lábszárain vörösbe játszó foltjait:

A formózai alfaj, a Pseudaxis sika taëvanus Blyth, megint kisebb és a téli bundája is foltos, ha mingyárt ritkábban is, mint nyáron. Agancsa feltűnően rövid, az ágai csak pár centiméter hosszúak; legfeljebb 32 cm hosszú lehet, míg a leghosszabb ismert agancs a típusos alaknál körülbelül 70 cm.

Dybowszki szarvasa (Pseudaxis hortulorum Swinh.)

[Más neve: dybowskii.]

Észak-Mandzsúriában él. Elüt a többiektől úgy nagyságával, mint a nagyon kicsiny és a kifejlett állatoknál alig látszó tükrével. A felső ajakán a fehér szín csekély kiterjedésű, a közepén pedig gesztenyebarna: Nyáron fehér foltjai nagyok, ezekből azonban télre csak a combokon marad meg. Téli bundája hosszúszőrű és bozontos. Az agancsa nagyon nagy és érdes; némileg lapított, mint a szikaszarvasnál és tíz ága is lehet.

Dybovszky szarvasa (Pseudaxis hortulorum Swinh.).

A szikaszarvas szokása olyan, mint a többi szarvasé. A fogságban nem nehéz tartani és könnyen is szaporodik. Heinroth a vemhesség idejét 7 1/4–7 1/2 hónapban állapította meg. Az egyik angol parkban élő szikaszarvasbikák a gímszarvasokkal eredményesen párosodtak. Az ilyen párosodásból származóknál az agancson a jégbogot is felismerni. A vadaskertben a szikaszarvas minden időjárás mellett megél, például Pless herceg felsősziléziai elkerített területén minden baj nélkül egész hasig állott a hóban.