16. Miluszarvasok (Elaphurus A. M -E.)

Külön helyet foglal el egy Észak-Kínából ismert szarvas, amely több tekintetben eltér családja valamennyi többi tagjától. Hogy a gímszarvassal közeli rokonságban áll, bizonyítja az is, hogy vele eredményesen párosodik. Lábának alkotásában is megegyezik vele, különbözik tőle azonban hosszú farka és villásan elágazó agancsa révén. Ez utóbbi tekintetben a barazinga szarvasokkal és a legtöbb telemetakarpalis szarvasokkal megegyezik. Ekecsontja rövid és nem osztja részekre a belső orrnyílást. Legjobban tesszük, ha külön nemnek (Elaphurus A. M.-E.) tekintjük, melynek egyetlen faja ismeretes.

A milu vagy David szarvasa (Elaphurus davidianus A. M.-E.)

Különös állatunkat 1865-ben David jezsuita páter fedezte föl; David, akinek oly sok érdeme van a kínai állatvilág megismerése térén, a pekingi császári palota parkjának falán átnézve pillantotta meg a szarvast. Ez eddig az egyetlen hely, ahonnan az állatot ismerjük. A boxerlázadás óta (1900) onnan is kiírtották. Kínaiak állítása szerint Kasgar környékéről származik. Németországba az első példányok a mult század 70-es éveiben jöttek; Möllendorf konzul és Brandt követ küldték őket a berlini állatkertnek. Párizsban is tartották őket, és ott egészen 1900-ig tenyésztek. Ma már csak néhány darab van belőlük, ezek Angliában, Woburn Abbey-en Bedford herceg tulajdonában vannak.

A milu igen erőteljes, csaknem otromba testalkatú szarvas, erős végtagokkal és körülbelül 114 cm-es vállmagassággal. A puha szőrözet a hímeknél a tarkón, a nyak alsó részén és a mellen sörényszerűen, a farkon pedig a szamarakéhoz hasonló bojtalakban hosszabbodott meg. Felsőrészén vörösesbarna Izabella-színű, oldalain szürkésbehajló, nyakán, mellén, pofáján és orrán pedig sötétszürke. Nyaka alsó részén hosszanti fekete sáv vonul végig, és ugyancsak ilyen fekete sávot találunk a tarkón és a hát elülső részén. Hasa és combjainak belső része sárgásfehérek, végtagjainak felső része olyan színezetű, mint a hát, alsó része sárgásszürke. Hosszú farkának színe a hátával egyezik meg, míg végbojtja feketésbarna. Homloka barna, szemeit fehér folt veszi körül, amelyet belső oldalán sötétbarna sáv határol. Álla, füleinek belső fele és szájszegélye fehérek. A nőstények és a fiatalok világosabb színűek, sőt a fiatalok egész ifjúkorukban nagyon gyengén pettyesek.

Milu (Elaphurus davidianus A. M. E.).

A milu agancsa.

Agancsa sajátságos. Első villájának hosszú hátsó ága van, amely legtöbbnyire elágazatlan marad; első ága azonban tovább ágazodik, úgyhogy tizenhat, sőt mi több, húsz ágú agancsok is előfordulnak. Fő- és mellékcsülkeik nagyon nagyok, az elsők szétterpeszthetők, amiből joggal következtethetjük, hogy az állatok eredetileg mocsaras vidékeken éltek. Erre mutatnak azok a megfigyelések is, amelyeket Woburn Abbey-ban tettek, ahol a szarvasok, különösen nyáron, szívesen belegázolnak és beúszkálnak a tavakba és az ott növő vízinövényeket lelegelik. Járásközben izületeik sajátságos, rénszarvasokhoz hasonló zajt okoznak. Szemfogaik nagyon kicsinyek.

Woburn Abbey-ban júniusban és júliusban figyelték meg a milu bőgését. Ez állítólag a szamár ordításához hasonló. Az agancsokat novemberben és decemberben szokták levetni.

A berlini állatkertben egy érdekes korcs él, amelyben bár állítólag csak egynegyed rész miluvér és háromnegyed rész gímszarvasvér van, testének alkotása és színe révén mégis jobban hasonlít a miluhoz, mint a gímszarvashoz; utóbbitól tulajdonképpen csak rövid farkát örökölte. Agancsa nagyon hasonlít a miluéhoz, azonban egyes sajátságaiban a gímszarvaséval egyezik meg; így például abban is, hogy az agancsnak a rózsa és az első ágazás közé eső darabja nagyon rövid.