| 4. Ibériai szalamandrák (Chioglossa Boc.) | TARTALOM | 1. Vakgőték (Proteus Laur.) |
A vakgőték nyakuk két oldalán egész életükben külső kopoltyúkat viselnek, szemhéjaik és felső állkapcsaik nincsenek, fogaik csak az állközti csontban és az alsó állkapcsukban vannak, csigolyáik elül-hátul kivájtak. Testük erősen megnyúlt, négy gyenge láb hordozza, farkukon alul és felül vitorla alakult ki. Szemüket bőr fedi, orrjárataik a szájpadot belül nem törik át. Tüdejüket két hosszú, símafalú zacskó alkotja, melyek közül a baloldali rövidebb a jobboldalinál. A család mindössze két nemzetségből áll.
Ma már több 200 esztendejénél, hogy Valvasor az első hírt adta arról az állatról, amelyet ma Oken nyomán Proteus-nak nevezünk. A krajnaiak, „Krajna hercegség nagyobb dicsőségére”, a szerzőnek olyan szörnyetegekről beszéltek, melyek időközönként előbújnak a föld alól és nagy bajokat okoznak. Valvasor megvizsgálta a dolgot és azt találta, hogy az állítólagos szörnyeteg „egy apró, arasznyi hosszúságú és gyíkhoz hasonló féreg, melyből itt-ott hol kevesebb, hol több akad”. Későbben, 1761-ben, Steinberg arról tudósított, hogy egy 1751-iki áradás alkalmával egy Sicherl nevű halász az Unz-folyóban öt ismeretlen, arasznyi hosszú és hófehér halat fogott, amelyeknek négy lábuk volt. Steinberg után a krajnai Sittich parasztjai Scopoli-t figyelmeztették a vakgőtére. Tőle kapott egy darabot a gurki természetbúvár kanonok, Hohenwart Zsigmond, amelyet azután Laurenti Bécsben bemutatott a tudós világnak és Proteus anguinus-nak nevezett el. Valószínűleg ugyanabból a forrásból kapta Schreibers is azt a példányt, amelyet azután 1800-ban részletesen leírt. Ma az állatnak már mintegy 50 lelőhelye ismeretes, különösen Krajnából, ahonnan számtalan példányt küldöttek és küldenek ma is a világ minden tájára.
| 4. Ibériai szalamandrák (Chioglossa Boc.) | TARTALOM | 1. Vakgőték (Proteus Laur.) |