4. Mocsári antilopok vagy szítutungák (Limnotragus Thos. Sel.)

Közeli rokonai az erdei antilopnak a mocsári antilopok. Megkülönbözteti őket tőlük lábaik sajátszerű alakja: Csülkeik rendkívül megnyúltak, gyakran csaknem háromszor olyan hosszúak, mint amilyen szélesek. Lábujjaik percei igen mozgékonyak. Középső lábujjaik szélesre szétterpednek, alsórészük járáskor ráfekszik a földre, szőrtelen és szarúszerű bőr födi. Fattyúcsülkeik érintik a földet. Ez a sajátságos lábakat természetesen alkalmazkodás a puha mocsaras talajhoz, amelyen az állat él. Ez teszi lehetővé, hogy besüppedés nélkül járjon az ingoványban.

Szarvuk alakja tekintetében átmenetet alkotnak a következő nem felé, amennyiben mutatkozik rajtuk már a harmadik csavarulat is. Külsejük szerint középütt állanak az előző nem és a következő között. Az erdei antilophoz állanak legközelebb, de nagyobbnövésűek; nagyobbak, mint a dámvad. Végtagjaik hosszabbak, mint a dámvadéi, bundájuk hosszabbszőrű és durvább. A mocsári antilopok hazája a Kongo-medence és Dél- és Kelet-Afrika tóvidéke.

A három faj közül, amelyet Thomas és Sclater felsorol, kettőnek a teste egyszínű vagy legalább is megközelítőleg az. Csak a fiatalok testét tarkítják többé-kevésbbé kivehető rajzú fehér csíkok és foltok.

A nyugat-afrikai mocsáriantilop (Limnotragus gralus Scl.)

Nyugatafrikai mocsáriantilop (Limnotragus gratus Scl.).

A bika színe erősen sötétbarna; fejét és szügyét az erdei antilopokra jellemző fehércsíkos rajz ékesíti. Fehér szutyakja, alsóajka és álla, egy, a hátán végig futó fehér vonal, s oldalait és combjait is fehér foltok és csíkok tarkázzák. Elülső lábának belső oldala fent, hátulsó lábszárain a térde, a hátulsó lábainak belső oldala és mind a négy csüdjének elülső oldala tisztán fehér. A tehén sokkal kisebb, mint a bika. Élénk barnáspiros gesztenyeszínű, törzsén erősen szembeszökő fehér rajzolattal. Hátán fekete csík fut végig. Ugyanilyen a színe a fiataloknak is, de a bikaborjú bundája korán elkezd sötétedni. A Limnotragus gratus Nyugat-Afrikában honos, Kameruntól a Kongóig.

Állatkertjeinkben a leggyakoribb.

A mocsári antilopok valamennyien az afrikai őserdő tó- és mocsárvidékének lakói. Életmódjuk azokra a tájakra utalja őket. Veszély esetén belegázolnak a vizekbe, támadóik elől nyakig alámerülnek benne. A fogságot jól tűrik. Az állatkertekben szaporodnak is. Az amsterdami állatkertben megfigyelték, hogy vemhességük tartama 240 és 257 nap közt ingadozik. Heinroth a berlini állatkertben 225 napot figyelt meg. Ott mindannyiszor egy-egy borjút ellettek. A hamburgi állatkertben eredményesen keresztezték a délafrikai szitutungá-val (Limnotragus selousi Rotsch.).

Szitutunga (Limnotragus selousi Rotsch.).

A vemhesség tartama mind a két esetben két hónapon felül volt, az ellés ideje február. Úgy látszik jobban kedvelik a lombot, mint a füvet. Roosevelt megfigyelése legalább erre vall. Ő a keletafrikai mocsári antilop (Limnotragus spekei Scl.) bendőjében csak egy mocsári cserje leveleit és gallyait találta.