Nyársos halak (Makaira Lacép.)

A nyársos halak, Makaira Lacép., a zömök kardosorrú haltól nemcsak nyulánk testalkatukkal, hanem abban is különböznek, hogy felsőállkapcsuk nyujtványa jóval rövidebb és lapos, alsóállkapcsuk pedig vaskos. Faroknyelük két oldalán 2–2 él vonul végig. Csak egy alsóúszójuk van.

A kormos nyársorrú hal (Makaira nigricans Lacép.)

A kormos nyársorrú hal, Makaira nigricans Lacép., nevét feketés színéről nyerte. Hasúszója nincs. Szeme aránylag nagy és a kardnyujtvány tövében helyezkedik el. Mellúszója valamennyi kardosorrú halé közt a legjobban fejlett. Farokúszója félholdalakú. A kormos nyársorrú hal Bigelow és Welsh szerint („Bull. U. S. Bur. of Fisheries”, 1925, 225. l.) az Atlanti-óceán tropikus részében közönséges. Woods Holenál gyakrabban fogják. Az európai partok mentén csak igen ritkán bukkan fel. A haltudomány évkönyveiben mindössze két eset ismeretes idáig. Az első példányt a francia partok mentén La Rochelle magasságában fogták. Ennek alapján írta le 1803-ban ezt a fajt Lacépéde. Ezután több, mint tizenkét évtized telt el, amíg a második példány kézrekerült. Spanyolország déli, atlanti partjain a mult évben az egyik tonnárába tinhalakat üldözve rontott be egy ismeretlen hal („Boletin de Pescas”, Madrid, 1929, 147. l.), amelyet a halászok a tengertani intézetnek szolgáltattak be. A ritka vendégben Fernando de Buen, a spanyol tengertani intézet élettudományi osztályának igazgatója, a kormos nyársorrú halra ismert rá.