HETEDIK ALREND: Angolnaszerűek (Anguilliformes)

FEJEZETEK

Az angolnaszerűek (Anguilliformes) az összes többi halaktól főkép sajátságos testalakjukban különböznek, amely nem a halakéhoz, hanem inkább a kígyókéhoz hasonlít. Testük rendkívül megnyúlt, mindamellett keresztmetszete mégsem köralakú, mint a kígyóké, hanem oldalról lapos. Páros úszóik a háttérbe szorulnak, a mellúszók gyakran hiányoznak, a most élő fajok hasúszói pedig teljesen eltűntek. A hátúszó hosszú, puhasugarú szegéllyé vált, amely egészen a test hegyes végéig húzódik, s ott közvetlenül megy át az ugyancsak meghosszabbodott alsó úszóba. Tulajdonképpeni farokúszójuk nincs is. A mostani angolnák krétakorbeli őseinek maradványain még fölismerhetők a farok- és a hasúszók csökevényei, amik a mellett bizonyítanak, hogy ez a csoport rendes testalkatú halaktól származik. Csontvázukra a csigolyák rendkívüli nagy száma a jellemző. Az állkapocs csontjai visszafejlődtek, a szabad köztes állkapocs mindig hiányzik, a murénáknak felső állkapocs-csontjuk sincs. Vállövük nem csatlakozik a koponyához. Pikkelyeik aprók, egymással nem érintkeznek, s a bőrbe mélyen beágyazódnak, vagy pedig teljesen hiányoznak. Kopoltyúfedőjüknek igen szűk a nyílása. Az érett ikrák a testüreget külön nyílásokon hagyják el.