| Márnák (Barbus Cuv.) | TARTALOM | Küllők (Gobio Cuv.) |
Indiai törpepontyok (Danio Bleek.)
Kelet-India legkisebb termetű ponytféléi a Danio Bleek.-nemzetségbe tartoznak.
A zebradánió (Danio rerio Ham. Buch.)
Egyetlen külföldről importált akváriumhal sem okozott Európában akkora feltűnést, mint 1905-ben a zebradánió (Danio rerio Ham. Buch.). Lelkes cikkekben méltatták tulajdonságait, akváriumegyesületek nevezték le magukat róla s az anyahalakért nagy árat fizettek, míg lassanként az ár könnyű tenyészthetősége következtében le nem esett. Ez a hal valóban igen csinos jószág, kecses, csak 3–4 cm-nyi hosszúságú, keskeny és tetszetős formájú. Háta olajzöld, oldala indigókék, aranysárga hosszcsíkokkal, amelyek a farok és alsóúszón is végigfutnak. A két ivart sem alaki, sem színbeli tulajdonságaik alapján nem lehet felismerni.
A pettyesszárnyú dánió (Danio analipunctatus Blgr.)
Közben a nemzetség néhány más faja is elkerült az európai akváriumokba. Így a pettyesszárnyú dánió, Danio analipunctatus Blgr., amely nagyságra és alakra a zebradánióhoz hasonlít. Ez a faj a szemétől a farkáig húzódó ezüstfehér csíkról ismerhető fel. Ezt a sávot sötétkék csíkok szegélyezik. Nevét világoskékkel pettyezett sárgás alsóúszójáról kapta.
A malabári dánió (Danio malabaricus Jerdon)
Jóval nagyobb, mintegy 7 cm-nyi a malabári dánió, Danio malabaricus Jerdon. Ez a faj arról ismerhető fel, hogy sötétkék oldalán három élénksárga keskeny csík fut végig, amelyek a mellúszó tövétől a farokig érnek. E csíkok előtt a kopoltyúfedő mögött öt szabálytalan sárga keresztsáv tarkállik.
A dániófajok mind, főleg a két apró, igen élénk, virgonc, örökké mozgó halacskák, ha kellő melegségű vízben tartjuk őket, amely 22 C°-nál hidegebb nem lehet. Igen szeretik a dániók a napfényt is. Éltető sugaraiban e bájos halacskák a legvirgoncabb táncokat járják s megfigyelhető, hogy különösen a fiatal halak akváriumokban hűségesen követik a napot. Táplálkozásukban nem válogatósak, a bolharákok és rovarlárvák mellett kielégíti őket a száraz haltáplálék. Ha szaporítani akarjuk őket, ajánlatos a medencébe kavicsot, vagy apró agyaggolyókat helyezni és az üvegfalak mellett sűrűn növényzetet beültetni, hogy ilyen módon megvédjük az ikrát az öregek falánksága ellen. A medence közepe maradjon üres, hogy legyen helyük a halaknak a játékra. Ha az ívás ideje előtt és alatt eleven táplálékkal, bőségesen etetjük őket, az anyahalak nem sok ikrát pusztítanak. Az ívás rendesen a reggeli órákban élénk kergetődzés közben megy végbe. Először az ikrás üldözi a tejest, gyakran olyan erélyesen, hogy ki sem mer bujni a sűrűségből. Egy idő mulva megfordul a játék és most a tejes kergeti enyhe lökésekkel és csipkedéssel az ikrást a medencében körbe. Ha a játék egyideig eltartott már, – élvezet a kecses és gyönyörű színekben pompázó halak játékát megfigyelni – a kergetődzés kellős közepén hirtelen kilöveli az ikrás a gombostűfejnagyságú, átlátszó ikráját. Rövid szünetekben megismétlődik a játék mindaddig, amíg a nőstény kb. 100 ikrát le nem rak. A fenékre süllyedt ikrából a víz hőmérséklete szerint 2–5 nap alatt kel ki az ivadék.
A zsenge ivadék kezdetben ázalékállatkákból él, de 8 nap mulva már húsliszttel etethető. Ha az ivadék, egyszer már annyira fejlődött, hogy a bolharákokkal is megbirkózhat, igen gyorsan nő s mintegy négy hónap mulva maguk is elérik ivarérettségüket. Az ivadékok hónapokig gyors egymásutánban követik egymást, úgyhogy megfelelő gondozás mellett, egyetlen nyáron nagyszámú halacskát lehet felnevelni.
A dániókhoz hasonló márnaszerű halak a Rasbora Bleek. nemzetség halai, amelyek legnagyobbrészt szintén Indiában és a maláji szigetvilágban, részben pedig Kelet-Afrikában élnek. A mi akváriumainkban főleg két fajukat ápolják, melyek közül különösen kedvelt:
A rovátkás rasbora (Rasbora heteromorpha Duncker)
A rovott rasbora, Rasbora heteromorpha Duncker, 3–4 cm-nyi nagyságú halacska, amelyet könnyű megismerni arról a kékesfekete bársonyos ékalakú foltról, amely testének közepétől farkáig terjed. Ez a folt élénken kiemelkedik a test többi világos rózsaszín részéből. Díszítik e halat az élénkpiros páratlan úszók is. Testalakja meglehetősen zömök, csúcsbanyíló száján nincsenek bajuszok.
Az aranycsíkos rasbora (Rasbora cephalotaenia Bleek.)
A második faj az aranycsíkos rasbora, Rasbora cephalotaenia Bleek., kevésbbé élénkszínű. A hát olajzöld, vagy rézvörösből fokozatosan megy át a szín a has ezüstösségébe. Az alsó állkapocs hegyétől a farokúszóig 3 mm széles élénk fémfényű kékeszöld csík vonul rajta végig, amely aranyszínnel van szegélyezve. Az állat teste megnyultabb és 5–6 cm hosszúságot ér el.
A nuria (Nuria daurica Bleek.)
Alakban és színben az előbbihez hasonlít a szintén Kelet-Indiából származó Nuria daurica Bleek. Mellúszói hosszúak, szárnyalakúak, vízszintesen állanak és a hal hatalmas ugrándozásai közben az ejtőernyő szerepét játsszák.
| Márnák (Barbus Cuv.) | TARTALOM | Küllők (Gobio Cuv.) |