Az állas küsz (Alburnus mento Ag.)

Az állas küsz, Alburnus mento Ag., nagyobb, mint a szélhajtó küsz, mert 15–18, kivételesen 20–25 cm hosszúságú. Teste megnyúlt, oldalt kevéssé lapított, szája felfelé nyíló, s alsóállkapcsa kissé előreugró. A fej és a hát színe sötétzöld, acélkékes árnyalattal, oldala és hasa csillogó ezüstfényű. A hát- és farokúszó sötét színnel szegett. Előbbit 3 és 8, mellúszóját 1 és 15, hasúszóját 2 és 8–9, alsóúszóját 3 és 14–16, farokúszóját pedig 19 sugár feszíti ki.

Az állas küsz a bajor tavaktól kezdve messze keletre is előfordul Európában, így a Krím-félszigeten is él. Nálunk is előfordul, de nem gyakori. Hideg, tiszta, kövesfenekű víz az életeleme. Ilyen helyeken, Heckel és Kner szerint, fejjel a vízfolyás felé fordulva, mint a pisztráng, mozdulatlanul áll lesben, hogy azután bámulatos gyorsasággal szökkeljen tova. Ívása idején, amely május és június hónapokra esik, a tejes testén ugyanolyan nászkiütés keletkezik, amilyet más pontyféléknél már megismertünk.

A tejesek és az ikrások ívásra a sekélyvízű, kavicsos helyeken gyülekeznek össze, hosszan egymás mellett fejükre állnak, farkuk heves csapkodása közben kibocsátják ivartermékeiket, s elhagyják az ívóhelyet, melyet aztán a második és harmadik csapat vesz azonnal birtokába, hogy ott ugyancsak leívjék. Ívásuk közben megfeledkeznek a szükséges óvatosságról, s ilyenkor nagy tömegekben fogják őket. Minthogy azonban csak olyan helyeken élnek, amelyek halban amúgy is gazdagok, nem valami sokra becsülik őket.

A sujtásos küsz (Alburnus bipunctatus L.)

Az említettek mellett nálunk és Németországban is, még egy harmadik küsz a sujtásos küsz, fecskefarkú, fűzfahal, halhuszár, Alburnus bipunctatus L. is él. Zömök teste, kevésbbé előreugró álla, s majdnem vízszintes állású szájnyílása különbözteti meg az előzőktől. A hátúszót 3 és 7–8, a mellúszót 1 és 14, a hasúszót 2 és 7–8, az alsóúszót 3 és 15–17, a farokúszót pedig 19 sugár támasztja. Színezete egészben véve a szélhajtó küszéhez hasonló, jellemző azonban az a két keskeny foltvonal, amelyek az oldalvonalat két oldalról szegélyezik, s a halat olyanná teszik, mintha testoldalán sujtás futna végig. Nagysága és életmódja is olyan, mint a szélhajtó küszé, de nem a folyamit, hanem a tiszta, gyorsanfolyó vizek fenekét kedveli. Húsát nem becsülik, úgyhogy csak csalétkül használják.