Csabakok (Telestes Bp.)

A csabak, Telestes Bp.-nemzetség jellemző tulajdonságai a következők: testük nyúlánk, hengeres; pikkelyeik közepes nagyságúak; szájnyílásuk lefelé irányul; bajuszszáluk nincs; orruk valamivel túlér a szájon; garatfogaik kétsorosak, hegyük kampós, képletük 2/5–4/2; hátúszójuk a hasúszóval átellenes; oldalvonaluk fölött sötét sáv húzódik végig. A csabak-nemzetség tagjai vizeinkből még nem kerültek elő, de mivel a szomszédos Horvátországban honosak, nem lehetetlen, hogy valahol nálunk is élnek.

A vaskos csabak (Telestes agassizi Heck.)

Agassiz csabak (Telestes agassizi Heck.). - Fürge cselle (Phoxinus laevis Agass.).

A vaskos csabak, Telestes agassizi Heck., zömökebb testű és oldalról kissé lapos. Szeme aránylag nagy. Hátúszója a test közepén ered és a hosszánál jóval magasabb. Alsóúszója előlről hátrafelé alacsonyodik. Hátúszóját 2 és 8, mellúszóját 1 és 13–14, hasúszóját 2 és 8, alsóúszóját 3 és 8–9, farokúszóját pedig 19 sugár alkotja. Háta szürke vagy sötétszürke acélkékes árnyalattal, oldala és hasa ezüstösfehér; oldalvonala narancsvörös, fölötte sötét sáv van, amely különösen ívás idején válik szembeötlőbbé. Ez a sáv a szemtől a farokig húzódik. Hát- és farokúszója szürkés, a többi színtelen, legfeljebb a tövük sárgás. Testhossza 12–15, néha 24 cm.

A vaskos csabak a márna- és a pisztrángszíntájban él. Gazdasági jelentősége legfeljebb annyiban lehet, hogy nemeshalak, főkép pisztrángfélék természetes táplálékául szolgálhat. Elterjedésének határa még nincs pontosan megállapítva. Heckel a Drávából említi, Kriesch János pedig valószínűnek tartotta, hogy a Vágban is él, ez azonban idáig még nem bizonyosodott be. Kohaut a vaskos csabakot Európa egyik legkevésbbé ismert halfajának mondja, Steche szerint az alpesi vidék állattársaságába tartozik, de 850 m-en felül nem megy.

A vaskos csabak a vésettajkú paduccal kereszteződik. Korcsukat régebben Chondrostoma rysela Agass. néven önálló fajnak tartották. Hossza 25–35 cm. Idáig a Dunából, az Innből és az Isarból ismeretes. Teste csak kissé nyulánk, orra tompa és alig nyúlik előre. Szája alsóállású. Garatfogai egysorosak, többnyire 5–6, ritkábban 5–5 van belőlük. Hátúszóját 3 és 8–9, alsóúszóját pedig 3 és 9–10 sugár alkotja. A háta zavaros világosszürke, oldala és hasa fehér; egész teste ezüstösen csillog; a háta kékes, a hasoldala sárgás fémfényű. Oldalán a fejétől a farkáig fekete sáv vonul végig. Az úszók töve narancssárga, közepükön vöröses folt van, amely a hát- és a farokúszón feketéssé vált.

A sokpénzű csabak (Telestes polylepis Stnd.)

A sokpénzű csabak, Telestes polylepis Stnd., az előbbi fajnál nyúlánkabb termetű és laposabb oldalú. Garatfogainak képlete 2/5–4/2. Hátúszója hátrább kezdődik, mint a hasúszó; alsóúszója homorú, míg rokonáé domború szélű. Hátúszójában 3 és 7, alsóúszójában pedig 3 és 8–9 sugarat számlálhatunk meg. Teljes hosszúsága 10–13 cm. Pikkelyei aránylag aprók, s a hason nem fedik egymást, hanem csak egymás mellett helyezkednek el. Háta acélkékesbe játszó sötétszürke, oldala és hasa ezüstösfehér. Oldalvonala fölött fekete sáv van. Júniusban és júliusban ívik. A Dráva és a Száva kisebb hegyi patakjaiban Horvátországban él. Hazánkból még nem ismeretes.