IV. REND: A páratlanujjú patások (Perissodactyla)

FEJEZETEK

A páratlan ujjú patás állatok fogalmát, mely a páros ujjú patás állatok (Artiodactyla) fogalmával állítható párhuzamba, a lángeszű angol anatómus, Owen Richárd állította fel. Ő mutatott rá legelőször arra, hogy a patás állatok végtagjainak képzelt középtengelye vagy egy lábujjon keresztül, vagy pedig két lábujj között húzódik végig. Utóbbi esetben páros patájúnak, előbbiben páratlan patájúnak nevezzük az állatot; ennél az elnevezésnél nem azt vesszük alapul, hogy valóban páratlan-e a lábujjuk száma, vagy nem, hanem azt, hogy a test súlya hova esik. Mert ha páros számú lábujj mellett a test súlya a fő- és támasztó ujjon nyugszik, páratlanujjú patásról beszélünk. A páratlanujjú patás állatok, a földtörténet multjának tanulsága szerint, rokonságban vannak az összes többi patásokkal (Ungulata), fénykoruk azonban már régen elmulott. Trouessart 131 fosszilis nemet és alnemet, 517 kihalt faj és alfajt, de már csak 8 élő nemet és alnemet, 36 élő fajt és alfajt sorol fel. Látható tehát, hogy ellentétben a párosujjú patás állatokkal, a páratlanujjú patás állatok a természet háztartásában már csak igen csekély szerepet visznek. Ha az ember két legfontosabb háziállata, a ló és a szamár nem közülük került volna ki, ma már teljesen jelentőségüket vesztették volna.

A páratlan patájúak fogazatára a szemfogak kicsisége vagy teljes hiánya, és a zápfogaknak lécekkel összekötött dudorai jellemzők. A két állkapocsban metszőfogak vannak. A csontvázból, mint ahogyan az a kizárólagosan futó állatokra jellemző, hiányzik a kulcscsont, a zsigerekből pedig az epehólyag. A gyomor mindenkor egyszerű.

A ma élő páratlan patájúak, úgy mint a többi magasabbrendű emlős állat, Ausztráliában nem fordulnak elő, de a többi világrészben otthonosak, legalább is otthonosak voltak, kiváltkép a trópusokban. Három élesen elkülönülő családra tagozódnak, és pedig: a háromujjú orrszarvúakra, az elől négy- és hátul háromujjú tapirokra és az egyujjú lovakra.