8. család: Rablópillék (Ascalaphidae)

A hangyalesőktől ezek egyáltalában nem állanak távol, noha külsejükben bizonyos lepkeszerűséget árulnak el nemcsak bunkós csápjaikkal, hanem élénk színükkel is. Határozottan a melegebb éghajlatot kedvelik. Afrika és Ázsia szubtrópusaiban élnek, de azért a Földközi-tenger mellékén is mindenütt el vannak terjedve, északra pedig hazánkban felvonulnak a tokaji hegységig.

Legfontosabb jellegük csápjaik bunkós alkatában rejlik. Ennek nyomával már a hangyalesőknél is találkozunk, a csápnak ez az alakulása azonban csak ezeken éri el tetőpontját. További megkülönböztető bélyegük mellkasuk rendkívül erős kifejlődésében jut kifejezésre s ebben állataink szintén messze felülmúlják a hangyalesőket. Testük rövidebb, zömökebb, többé-kevésbbé mindenütt szőrökkel borított s ez különösen a fejtájékon jut kifejezésre, amelynek valóságos üstöke van.

Néhány évvel ezelőtt a budai hegyvidékeken júniusban itt-ott feltűnt a feketesárga rablópille, az Ascalaphus macaronius Scop., de sohasem volt közönséges. Ha az erdő tisztásait jártuk, 40–50°-nyi szög alatt hirtelen felrepült előttünk, néhány kört írt le s azután szinte levágódott a bokrok közé vagy a fűbe, ahol alig lehet észrevenni. Szárnyairól könnyű felismerni. Fekete szárnytőfoltjait citromsárga rajzok tarkítják. Ez a faj Dalmáciát is lakja, ahol annak egyik rokona, a tejfehér szárnyú Ascalaphus lacteus Brull. is él. Néha tömegesen repül s a délvidéken, úgy látszik, gyakoribb, mint hazánkban.

A rablópillék petéiket sorjában rakják növények szárára. A belőlük kikelő lárvák annyiban térnek el a hangyaleső-lárváktól, hogy főleg levéltetveket pusztítanak, a lombok között élnek, s tölcsért nem építenek. Ennek megfelelően szervezetük meglehetősen át is alakult, s testszelvényeiken oldalt függelékeket viselnek. Júniusban bebábozódnak.

A rablópilléknek azonban csak a palaearktikus alakjai lepkekülsejűek, a trópusiak között egészen más formájúak jelennek meg, s ezek egyre jobban közelednek ennek a családnak ősi típusához, mely kétségtelenül magán hordozza a hangyalesők szervezetének nem egy sajátságát. Így a többek között az újzélandi Stilbopteryx dromedaria Till. is, hosszú szárnyaival, melyeken széles, vonalzószerű csík fut végig. Púposan felduzzadt potroháról nyerte nevét.