HARMADIK REND: Evezőlábú rákok (Copepoda)


FEJEZETEK

Az evezőlábú rákok nagyon változatos alakokat magában foglaló rendjét több mint 1000 mikroszkópikus kicsinységű, vagy legalább is nagyon kicsiny, csak néha néhány centiméter nagyságú faj alkotja. Egyrészük szabadon él s ezek teste nagyon jól tagolt, a másik ellenben élősködő, ezeknek a testén viszont a külső tagoltságnak minden nyoma eltűnt, szájszerveik pedig szipókává formálódtak. Az utóbbiak életük során annyira megváltoznak, hogy kezdetben, mikor megismerkedtek velük a XVIII. század vége felé és a XIX. század első tizedeiben, egyáltalában nem tartották őket ízelttestű állatoknak, amíg lárvájuk megismerése és annak megegyezése más Entomostracák lárváival fényt nem derített valódi rendszertani helyzetükre. Kapcsolatukat a Cyclops O. F. Müll. és más nemzetségek felé az átmenetek egész sora teszi szakadatlanná. A legismertebb Copepodáknak, tehát a szabadon élők legnagyobb részének a teste sajátságos bunkóalakú, mert a tojásdad fej- és toron a karcsú potroh rövid nyélként ül.

Élősködő evezőlábú rákok.

Élősködő evezőlábú rákok.

Élősködő evezőlábú rák (

Élősködő evezőlábú rák (Haemobaphes).

Állatainkat hasított lábúaknak is mondjuk, mert szájszerveik mellett a hasadt lábakat valóságos sématikus egyszerűségben láthatjuk rajtuk. A torszelvények lábait ütemes mozgásuk miatt evezőlábaknak nevezzük. Elülső csápjaik jobban fejlettek a hátulsóknál is igen gyakran olyanok, mint valami hatalmas bajusz, csakhogy ezt a bajuszt az állat ütemesen mozgatni tudja s ezzel szintén mozgásszervül szolgál. Testük két, egymástól villásan elhajló lemezben végződik, melyeknek a csúcsán több faroksörte ül. Lélekzőszerveik nincsenek, vékony, pajzsokká és páncéllá soha meg nem vastagodó bőrük megengedi az azon át való lélekzést.

Az evezőlábú rákok váltivarúak. A nőstények könnyen felismerhetők azokról a nagy, gyakran kék, zöld vagy barna petezacskókról, amelyekből vagy egyet, vagy kettőt hordanak potrohuk hasoldalán. A kisebb hímek elülső antennái gyakran – egyszer csak az egyik, máskor mindkét oldalon – fogószervekké lettek, az utolsó lábpár pedig az ondót átvivő szervvé alakult át. A lárvák mint tojásdadalakú, valódi naupliusok hagyják el a petét; szemük háromosztatú s legtöbbször az marad a felnőtt állatnak is egyetlen látószerve; a lárvának három pár végtagja van. Egy sor vedlés eredményeképpen a lárva testén fokozatosan kisarjadnak először mint kicsiny bimbók a tor- és potrohvégtagok. Némelyik élősködő alak már közvetlenül az első vedlés után megtelepszik, vagy csak miután már néhány vedlésen keresztülment, amikor tehát már az ízekre való tagolódása is megkezdődött, de azután testük teljesen alaktalanná válik és elveszíti tagoltságát, s evezőlábaik vagy csak mint gyenge csonkok maradnak meg, vagy pedig egészen el is tünhetnek. Eltünt ezeknek az egész életükön át élősködő életmódot folytató fajoknak a szeme is, bohó ifjúságuk eltüntével nincsen már többé szükségük rá. Ifjúkoruk szép ígéretei nem válnak valóra; derék Isten teremtései válhattak volna belőlük, de csak nyomorult, ifjúságukat meghazudtoló, gazdájuknak csak terhükre váló, semmiházi, gyámoltalan falógép lett belőlük.

A rendet a két alábbi alrendre osztjuk fel.