HARMADIK REND: Hátulkopoltyúsok (Opisthobranchia) | TARTALOM | MÁSODIK ALREND: Csupaszkopoltyúsok (Nudibranchia) |
A fedettkopoltyúsoknak rendszerint megvan még a házuk, és megvan a jobboldalon nyíló köpenyüregük is, ezek tehát még eléggé közel állanak bizonyos elülkopoltyúsokhoz, azonban héjuk is, köpenyüregük is visszafejlődhetik. A héj eltűnéséhez mintegy a bevezetést az a jelenség adja meg, hogy egy héjjal bíróknak a héja is elvész fokozatosan a szem elől, mert vagy a köpeny, vagy a láb nyúlványai föléje borulnak és eltakarják.
Az elülkopoltyúsokhoz mindenesetre a legközelebb áll az Actaeon Montf. nemzetség, mert nemcsak tökéletesen fejlett héja van, hanem abba az állat tökéletesen vissza is tudja húzni magát, sőt a nyílását még héjfedővel is el tudja zárni; de még anatómiai tekintetben is nagyon közel áll azokhoz, amit az bizonyít, hogy a pleuroviscerális connectivuma még csavarodott, holott a hátulkopoltyús csigák idegrendszerének az összes ducai a garatgyűrűben tömörülnek s így az lényegileg a tüdőscsigákéval egyezik meg.
Hasonlóképpen van külső héja az Acera-féléknek is, ez azonban már nem kemény, hanem vékony és rugalmas. A Földközi-tengerben, de az Északi- és Keleti-tengerben is gyakori képviselőjük a közönséges gömbcsiga (Acera bullata Müll.), amelyet kissé részletesebben fogunk ismertetni Meyer és Möbius kitünő műve nyomán, amelyet a Kieli-öböl hátulkopoltyús csigáiról írtak.
Az Acera bullata teste majdnem hengerded, megnyúlt; a feje laposra nyomott és elül tompított. Lábának nagy, legömbölyített lebenyei vannak, amelyek a héj legnagyobb részét befedhetik. A köpeny hátulsó végén fonálszerű függelék van. Ez a fonál a köpeny szegélyéből ered, a héj nyílásának a hátulsó zugából nyúlik ki, s az állat össze is húzhatja, meg ki is nyujthatja. Hogy mi lehet a jelentősége, egyáltalában nem tudjuk, de mindenesetre hasonlít a lapátlábúak sorába tartozó Pterotrachea farokfüggelékéhez. Nagyobb példányai mászás közben 4 cm hosszúra is kinyúlhatnak. Hatalmasan fejlett lába nemcsak mászásra, hanem úszásra is szolgál. Ha az állat a fenéken pihen vagy mászik, a láb szabad oldalsó lemezei felhajlanak és nemcsak a test oldalait fedik be, hanem a hát közepét és a héj egy részét is, sőt a két szél még egymás fölé is borul. Ha a csigát kivesszük a vízből vagy másképpen nyugtalanítjuk, egész testét úgy összehúzza, hogy a láb egészen betakarhatja. Ekkor az egész állat puha, nyálkás golyó, amelyből a védőleg összehúzódott láb csak a héj egy kis háromszögletű részét engedi láttatni. Innen származik az állat „gömbcsiga” neve.
Az Acera házán Perrier R. és Fischer H. egy nagyon sajátságos berendezést talált, amely a kagylók zárjára emlékeztet; erről majd alább még lesz szó. A tekercs, miként a Conusé, egy síkban fekszik, úgyhogy a varratvonal lapos spirálist ír le. Azonban az egyes kanyarulatok nem laposak, hanem mintegy hegygerincek módjára kiemelkednek, vonaluk természetesen szintén spirálist ír le, csakhogy magasabban a varratvonalnál. A nevezetes már most az a dologban, hogy ebben a mondjuk élvonalban hiányzik a mész, tehát a kagylók zárópántjához hasonlatosan tisztán csak rugalmas konchinból áll. Csak egészen lassanként rakódik beléje mész, a csúcstól kiindulólag, úgyhogy a rugalmasság fokozatosan mindig a legfiatalabb, a ház nyílásához legközelebb eső részekre szorítkozik. E berendezésnek a kagylók zárópántjához való hasonlóságát erősen emeli az a körülmény, hogy egészen alul, közel a nyíláshoz, az élvonal alatt egy rövid izom feszül ki az utolsó kanyarulat két, e vonal által elválasztott lapja között. Összehúzásával a két felület közelebb húzható egymáshoz és ezzel a köpeny bejárata megszűkíthető.
A Földközi-tengerben honos szép piros Gastropteron Meck. láblemezei a testhez képest még sokkal nagyobbak, és azért az állat úszómozdulatai is kiadósabbak.
A Bulla-félék más puhatestűekből, csigákból, kagylókból, agyarcsigákból élnek, amelyeket egészben nyelnek le és a gyomrukban lévő erős rágólemezeikkel zúznak szét.
A nagy Umbrella Lam. háza nagyon lapos kúpalakú; köpenye gömbded, hólyagszerű szemölcsökből van összetéve. A hólyagok nagyon különböző nagyságúak, alul, a köpeny széle mentén csak aprók találhatók, följebb már nagyon változóak, ott nagyokat és kicsinyeket vegyesen lehet találni össze-vissza, minden rendszer nélkül. Puszta megfigyeléssel semmiféle változást sem észlelhetünk a hólyagokon, ha azonban tűvel megszúrjuk őket, akkor láthatjuk, hogy 12 percen belül a legnagyobb hólyag is nagyon kicsivé zsugorodik össze. Kétségtelen, hogy ezek a hólyagok bizonyos időközönként megduzzadnak, majd ismét leapadnak és a bőrlélekzés szolgálatában állanak. Mikor meg vannak duzzadva, akkor sokkal több bennük a víz. Ha az ember az Umbrellát kiveszi a vízből és kiteszi a levegő hatásának, az az idegen közegre, várakozás ellenére, a legkevésbbé sem összehúzódással válaszol, mint ahogy pl. az osztriga teknőinek a bezárásával válaszol hasonló merényletre, hanem éppen ellenkezőleg héját felemeli lehető magasra, azt a sima bőrt pedig, amely míg a vízben van, el van rejtve a köpeny alá, kitárja a szabad levegőre, jobboldalán lévő kopoltyújával együtt. Csak mintegy 20 perc multán, amikor sejthetőleg száradni kezd, gondol ennek a védelmére, de nem a héj lejebbhúzásával, hanem úgy, hogy köpenyét leválasztja a héjáról és erre borul védőleg rá. Sőt a köpeny leválik a héjról köröskörül, hogy a levegő annál könnyebben be tudjon áramlani a héj alá. Az addig elrejtett tapogatók is kinyulnak. A végbélszemölcs, amelyen a végbél végződik, erősen előrenyúlik és egy serlegszerű képződménnyé lesz azáltal, hogy végbélnyílását erősen kitágítja, majd időközönként be-bezárja, egészen úgy, mint a tüdőscsigák a lélekzőnyílásukat szokták nyitni és zárni. Szóval az ember azt a benyomást meríti, mintha az állat iparkodnék testének minél nagyobb részét füröszteni a levegőben. Nyilvánvalóan csak a lassanként erősebbé váló kiszáradás és az éhség kényszeríti arra, hogy ismét visszahúzódjék szokott elemébe.
A szintén nagytermetű Pleurobranchus Cuv. (pl. Pleurobranchus peronii Cuv.) láttára nem is gondolná az ember, hogy ez is olyan gyengéd testű állat, mint amilyenek a meduzák, mert külsejével inkább valami teknősbékára emlékeztet, s egyik faja, a Pl. testudinarius Cantr. erről is kapta a nevét. Nagyon sajátságos a színezete. Tapogatói narancsszínűek, hátoldalának durva, pajzsszerű ráncai, amelyek az Umbrella szemölcseire emlékeztetnek, különböző árnyalatú barnák, egyes példányokéi végesvégig világosbarnák, másoknak egyes ráncai egészen sötétek, s az ezeket elválasztó szalagok pedig hófehérek, át nem látszók, de ezeket viszont szép karminpiros vonal boríthatja el. Mindezek a színek nem csupán díszítő színei az állatnak, hanem egyszersmind jelzői a különböző anyagi változásoknak is, amelyek az anyagcsere során lejátszódnak. A különböző árnyalatú barna a lélekzés különböző mozzanatait jelzi, a fehér szín húgysavtól ered, amely az anyagcsere során keletkezik és amely a szövetek nagy átjárhatósága következtében a barázdákban fölhalmozódik, a pompás karmin szín pedig sejthetőleg a murexid nevű anyagtól ered, ahogyan azt a kémikusok húgysavból előállítják, sőt évtizedek előtt iparszerűleg is előállították, mielőtt a kátrányfestékek gyártását meg nem kezdték.
A sokkal halaványabb Pleurobranchaea Leue nagy elevenségével tűnik fel. Nagy termete ellenére is a víz színén lehet látni, amint tovasiklik, miközben rövid nyálkafonalat választ el, de lehet látni úgyis, amint váltakozva jobbra-balra hajladozva vígan úszik tovább, ami annál könnyebben mehet neki, mert teste 98%-ban vízből állván, túlsúlya a vízzel szemben elenyészően csekély. Ez a nagy élénkség nyilvánul meg szerelmi életében is, mert a párzást mindig élénk szerelmi játék előzi meg. Hirsch szerint holt állatokból, kagylókból, saját fajtársaiból és egyebekből él; a zsákmányt egészben gyűri le.
Az Aplysia Gmel. nemzetségbe, amelyet tengeri nyúlnak, és nyilvánvalóan nagy szaglótapogatóiról tengeri tehénnek is szoktak helyenként nevezni, igen tekintélyes nagyságú fajok tartoznak; mi megmértük egyiket és egy fontnál súlyosabbnak bizonyult. A rokon Dolabella Lam. nemzetséggel együtt ebbe tartoznak a legnagyobb termetű hátulkopoltyús csigák. Valószínűleg színes váladéka az oka, hogy már az ókoriaknak feltűnt és mindenféle titkos italokat készítettek belőle, s még az egyik faj, az A. depilans L. faji neve is ezekre akar emlékeztetni (depilans u. i. kb. szőrvesztőt jelent). A külsőleg teljesen csupasz csiga fejét nézve, meg lehet érteni, hogy mért nevezték el a halászok tengeri nyúlnak. Négy tapogatója van, két lapos, háromszögletű, amelyeket majdnem vízszintesen nyújt ki, s amelyekkel az utat és az eleséget tapogatja ki, valamint két fölfelé álló, kanálszerű, nyúlfülhöz hasonló. Ez utóbbiak előtt van a két szem. A hát közepén találjuk a köpenypajzsot, benne gyengén ívelt, szarunemű anyagból álló vagy meszes héjjal; hátul rövid cső van, azon át jut be a víz a kopoltyúkhoz; ez utóbbinak a külső széle rendesen kiáll jobbra a köpeny széle alól. Ezt azonban és a ház nagyobb részét is betakarhatja két szárnyalakú lebeny, amelyeket az állat rendesen hullámosan mozgat. Ezeknek segítségével jól és meglehetősen kitartóan tud úszni. Mozgás közben a nyújtványok oldalt kiterjednek és elülről hátra felé haladó, durva mozgáshullámok futnak rajtuk végig, úgy, mint pl. a ráják úszóin. Ha nem zavarjuk, mikor a köveken vagy a tengeri növényeken mászkál, teste tömöttnek és keménynek, rugalmasnak látszik. Mihelyst azonban megfogjuk és edénybe tesszük, valami sötét ibolyaszínű váladékot választ ki, mely egyenletesen oszlik el a vízben s oly mennyiségben válik ki a köpeny szegélyéből, hogy az állat eltűnik benne a szem elől. De nemcsak ibolyaszínű, hanem tejfehér nedvet is választhat ki, s a festék kiválasztásában, miként látszik, nemcsak a köpeny szegélyének mirigyei és a vesék vesznek részt, hanem a kopoltyúk maguk is. Az állat a legnagyobb mennyiségű festéket választja el akkor, amikor mindjárt a kihalászása után az első durva ingerek érik, legalább is a Simroth által megfigyelt példányok soha nem választottak el többé oly bőséges festékanyagot, sőt gyakran nagyon hosszú ideig egyáltalában nem is reagáltak ebben a tekintetben, még akkor sem, ha hosszabb koplalás után bőségesen kaptak táplálékot.
HARMADIK REND: Hátulkopoltyúsok (Opisthobranchia) | TARTALOM | MÁSODIK ALREND: Csupaszkopoltyúsok (Nudibranchia) |