ELSŐ ALREND: Héjas tengeri pillangók (Thecosomata)

A csoport legjellemzőbb bélyegét az adja meg, hogy tagjai planktonevők. Úszóikon áttűnnek az egymást nagyon csinosan keresztező izomnyalábok, hátulsó szélükön egy csillókkal fedett mező található, amely a törzs felé megkeskenyedik és a szájig ér. A csillók terelik a szájba a planktonszervezeteket mindaddig, amíg csak az úszók mozgásban vannak. Másik jellemző bélyegüket az adja meg, hogy házuk van. A ház ritka esetben (Limacina Cav.) még olyan, mint a többi csigáké, vagyis tornyosan felcsavarodott, és még héjfedővel el is zárható a nyílása, azonban rendesen sokkal egyszerűbbé, többé-kevésbbé részarányos kúpalakúvá vagy éppen gömbölydeddé lesz, mint például a Cavolinia Gioenié. Ez utóbbinak a köpenye két hegyes, több részre oszlott lemezbe nyúlt meg, amelyek a héj oldalhasítékán kiállanak s amelyeket rendesen lebegtető nyúlványoknak tartanak. Az állatok eléggé élénkek. Simroth megfigyelte, hogy egy Cavolinia tridentata Gmel., amelyet már nem is egészen friss állapotban vittek hozzája, 110–115-öt csapott az úszóival percenként. Szaporodásáról Gegenbaur, aki Messinában figyelte meg, ezt írja: „A Cavoliniák családjába tartozó tengeri pillangók egyszerű átlátszó hüvelybe rakják a petéiket; a hüvelyek átmérője 0.2–0.3 vonalnyi, a hosszúságuk ellenben több hüvelyk. Petezsinóraikat más tengeri csigáktól eltérően nem ragasztják álló tárgyakhoz, mint kövekhez, tengeri növényekhez és hasonlókhoz, hanem a hullámok kényére bízzák őket, ahol az embriók kifejlődnek és a petezsinór elhagyása után azonnal az öregek pelagikus életmódját folytatják.” Gegenbaurnak, mialatt Messinában tartózkodott, sikerült a decemberben kezdődő hidegebb évszakban a víz naponkénti megújításával hosszabb időn át egész csomó tengeri pillangót tartania üvegedényekben, s ezek az állatok mindig bőven termeltek petezsinórokat. Kiderült, hogy a Cavolinia tridentata Vér. két nap alatt körülbelül 200 petét rakott, a C. gibbosa Pels. 60–80-at, és ugyanennyit egy pár Cleodora is.

Cavolinia tridentata Gmel.

Schizochiton incisus Sow. héjának első lemeze.

Phyllirhoe bucephala Pér. et Les.

Szemölcsös sallangos csiga (Aeolis papillosa L.).

A Limacina Cuv. nemzetségből a L. helicina Phipps elterjedésénél fogva fontos, amennyiben az északi és déli sarki tájakon egyaránt előfordul.

A Cymbulia Pér. et Les. és a Gleba Forsk. (Tiedemannia Chiaje) az úgynevezett álhéjas tengeri pillangók közé tartoznak, mert ezeknek héjuk egyáltalában nincsen, hanem azt a köpeny alatt kialakuló, átlátszó anyagból álló póthéj helyettesíti. A Cymbuliának ez a háza még meglehetősen szilárd, körülbelül facipőalakú, a Glebáé ellenben rendkívül gyengéd. Ha az ember a külső burkot kissé megsérti, a héj nagyon könnyen leválik, mert az állattal csak fölötte lazán függ össze. A Gleba az ismert legnagyobb tengeri pillangó, két faja a Földközi-tenger nyugati részében és az Atlanti-óceánban él. Itt, a Kanári-szigetek táján fordul elő a kicsiny Desmopterus Chun, amelynek héját eddig még nem találták. Mindezeknek a fajoknak az úszóik erősen megnövekedtek és hátul egyesültek egymással, a Cymbulia úszójával itt egy páratlan, ismeretlen funkciójú fonál függ össze, a Desmopterus testének a vége pedig a fecske farkához lesz hasonlóvá az által, hogy úszója mindkét oldalt egy-egy hosszú tapogatóban nyúlik meg; a Glebának van valamennyi faj között a legnagyobb úszója, szélei hullámosak és széles foltok vannak rajta. Jellemző sajátsága ennek az állatnak, hogy fejtájéka hosszú ormánnyá nyúlik meg s annak a végén nyílik a száj; bár ez a szerv kissé mozgatható, de azért még sem lett tulajdonképpeni fogószervvé, hanem ennek is csillók terelik a szájába a táplálékot.