NEGYEDIK REND: Tengeri pillangók (Pteropoda)

FEJEZETEK

Az újabb rendszerezők a tengeri pillangókat a hátulkopoltyúsok közé szokták beosztani, mi azonban gyakorlati okokból megtartjuk e könyv régi beosztását és ezeket a nagyon érdekes, tisztán pelagikusan élő csigákat külön rendként fogjuk tárgyalni. Egész szervezetük a nyiltvízi életmódhoz alkalmazkodott. Mindenekelőtt az úszóik ötlenek fel rajtuk, amelyek segítségével változtatják a helyüket. Ezeket az úszókat egészen úgy mozgatják, mint a lepkék a szárnyaikat és azért az olasz halászok nagyon találóan adták neki a „farfalle di mare”, vagyis tengeri pillangók nevet. Ezek a mozgószervek a láb oldalnyujtványaiból alakultak ki, ellenben magának a mászólábnak csak a nyomai ismerhetők fel rajtuk. Részben héj fedi őket, részben azonban csupaszok. Érzékszerveik feltűnően gyengén fejlettek, a héjjal fedetteknek egy, a csupaszoknak ellenben két pár tapogatójuk van; szemeik egészen elcsenevészedtek, ellenben szaglószervük (osphradium) mindig van; hasonlóképpen jól fejlett az egyensúlyozószervük (statocysták) is, ami természetes, mert mint szabadon úszó lények erre a szervre ugyancsak rászorulnak. Köpenyürege csak a héjjal fedetteknek van, kopoltyúi csak egy alaknak vannak, a csupaszoknak testük bőrfüggelékei szolgálnak lélekzőszervül. Valamennyien hímnősek, melyek úszó petecsomókat raknak le; egy csupasztestű alak elevenszülő.

Igen nagy különbség van a héjjal fedettek és a csupaszok táplálkozásában. Az előbbiek planktonszervezetekből élnek, amelyeket csillóik mozgásával terelnek a szájukba, az utóbbiak ellenben serény rablók. S ennek a körülménynek több következménye van. A héjasoknak ugyanis alig alakul ki fejük, ellenben a csupaszoké sokkal határozottabban kiformálódott. A héjasok radulája csenevész, sőt gyakran hiányzik is, ellenben a csupaszoké sokkal fejlettebb, fogaik és fogsoraik száma nagyobb, az egész fogazat hajlik a ptenoglossa-fogazat felé, amilyen a rabló elülkopoltyúsoknak és tüdőscsigáknak is szokott lenni, s ehhez még különböző, sajátságos fogószervek csatlakoznak. Termetük általában véve kicsiny és ebben a tekintetben a többi csiga átlaga mögött maradnak.

Otthon vannak valamennyi tengerben, de a legtöbb fajuk a trópusok alatt él. Ámbár a felületi vízrétegekben laknak, azért egyáltalában nincsenek teljesen a felszínhez kötve, hanem napi vándorlásokat tesznek le és fel. Valószínűleg ezzel függ össze, hogy nem egészen átlátszóak és nem is színtelenek, hanem tompa, sőt élénk színek is jelentkezhetnek rajtuk. A rendbe mintegy 90 faj tartozik, amelyeket 28 nemzetségbe és 12 családba szoktak beosztani.