ELSŐ ALTÖRZS: Nyeles tüskésbőrűek (Pelmatozoa)
A nyeles tüskésbőrűek a mult állatai. Az élet őskorában nagyon virágzó állatcsoport voltak, de napjainkig csak egyik osztályuk kevés tagja maradt meg. Az a körülmény, hogy mészvázuk nagyon erősen fejlett, valamint hogy a tenger fenekén éltek, valósággal predesztinálta őket arra, hogy kövületek alakjában megmaradjanak. A megmaradásra alkalmas váz alkata fontos olyan vonásokat őrzött meg, melyek alapján lágy részeik részleteibe is be tudunk pillantani, s így annak a tekintetében sem vagyunk a sötétben való tapogatásra kényszerítve. Így egészen szilárd alapon járunk, mikor a kihaltakat be akarjuk sorolni a tengerek fenekén ma is élő fajok mellé. Gömbded, bimbóalakú állatok voltak, sőt egészen laposak is akadtak közöttük (Cystoidea, Blastoidea), amelyek a kambrium tengereiben jelennek meg, de a kőszénkorszakban már ismét eltűnnek. Testüket többé-kevésbbé szabályos, sokszögletes mészlemezek páncélja borította s rövidebb vagy hosszabb nyélen ült, sőt egy részük nyél nélkül, a szájellenes oldalánál volt odanőve a tenger fenekéhez. Felfelé irányúló szájnyílásukból rendesen öt barázda sugárzik ki, az „ambulakrális barázdák”, melyek ez állatok legprimitívebbjein, az Edrioasteridákon, egy darabig egyszerűen még a többnyire egészen szabálytalan alakú mészlemezekkel fedett testen futnak. Másokon e barázdák végső részei rövid, el nem ágazó karokon, „ujjakon” folytatódnak, vagy pedig az ambulakrális barázda számos oldalágat bocsát ki, amelyek valamennyien ilyen nagyon finom ujjakon futnak le. A végbélnyílás mindig oldalt fekszik a szájmezőn, sohasem a szájellenes oldal középpontjában, mert onnan a nyél indul ki.