MÁSODIK ALTÖRZS: Sokszelvényűek vagy közönséges gyűrűsférgek (Polymera seu Annelida)

FEJEZETEK

Ez a nagyjelentőségű állatcsoport nevét onnan kapta, mert az állatok teste kívülről is jól látható gyűrűkre, s annak megfelelően belső szelvények hosszanti sorozatára tagolódik. A szelvények úgy fejlődnek, hogy a gyűrűket elválasztó barázdáknak bemetszéseknek megfelelően hártyás válaszfalak, harántsövények (dissepimentumok vagy septumok) nyomulnak a testüregbe, melyet szintén kamrák hosszanti sorára tagolnak fel. A gyűrűk, illetőleg a szelvények száma bizonytalan s véges-végis a test hosszában egyforma alkatúak. A száj az első szelvény mögött fekszik. A gyomor mellső szakasza igen gyakran ormányként kinyújtható és kitüremlíthető, melyet ilyenkor vagy ásásra, vagy pedig a zsákmány megfogására használ fel az állat. Már a bevezetésben kifejtettük azt, hogy a gyűrűsférgek magasabbrendűsége különösen idegrendszerük alakjában és tagolódásában válik nyilvánvalóvá, mint azt legjobban a ábráról is leolvashatjuk.

1. A Gyűrűsférgek idegrendszere, balra az Aphrodité-é, jobbra a Serpulá-é; o = garatfölötti, n = garatalatti dúc, c = garatkommisura, g = hasdúc.

Az ábra balfelén látható egyik tengeri gyűrűsféregnek, az Aphroditének idegrendszere még a kötélhágcsós alkatot egészen világosan mutatja, mert a dúcpárok jobb és bal csomói egymástól távol esnek. A jobboldalin, a Serpuláén azonban, a létrához való hasonlatosság annyiban mosódik el, hogy a hasdúcpárok egymáshoz igen közel esnek s egymással összeolvadnak. Az ábra első fele által feltüntetett állapot az ősibb, a másodikon látható az előrehaladottabb. Az idegrendszer gazdagabb és tökéletesebb kifejlődéséből következik, hogy a gyűrűsférgek életnyilvánulásai erő és a sokoldalúság tekintetében sokkal magasabbrendűek, mint a többi férgeké.

A gyűrűsférgek között a mozgásszerve alkata és a mozgás módja szerint két főcsoportot különböztetünk meg, melyek közül az egyiknek a földigiliszta, a másiknak pedig az orvosipióca a képviselője.

4. A Földigiliszta (Lumbricus herculeus Sav.)

2. Az Orvosi pióca, Hirudo medicinalis, 1. a pihenő állat felülről, 2. úszó helyzetben, 3. felmetszett garattal, 4. tojása (kokon).

A földigilisztán a helyváltozó szerveket csak úgy vesszük észre, ha az ujjunkat az állat testén hátulról előre haladva végig húzzuk s e közben annak, a mozgatósörtéktől származó érdességét megállapítjuk. A földigiliszta a gyűrűsférgek második osztályába, a „sörtelábúak” közé tartozik. Ezeket azok az apró sörték jellemzik, amelyek vagy közvetlenül a bőrbe, vagy pedig a bőrből kiálló lábszerű csonkokba vannak beültetve; az állatok a sörtéket mozgás közben mint támasztó, kapaszkodó, vagy evezőszerveket használják fel. Velük ellentétben a pióca körül a gyűrűsférgek III. osztályába csoportosulnak, az úgynevezett „símaférgek”, melyek testének símaságát sem sörték, sem lábcsonkok nem zavarják. Ezeknek testüregét a törzsben hatalmasan kifejlődő izomzat annyira elnyomja, hogy csak némi csőrendszer marad vissza belőle. Végezetül a gyűrűsférgek első osztályban, a „csillagférgek”-ben fejlődik ugyan másodlagos testűr, csakhogy itt a szelvényekre való tagolódás és a testfelület gyűrűzöttsége fogyatékos.

A tengeri gyűrűsférgek, valamint a csillagférgek tojásából, mint a bevezetésben említettük, szabadon úszó trochophora-álca fejlődik, amely mind az örvényférgek Müller-féle álcájához, mind pedig a kifejlett kerekesférgekhez sokban hasonlít. A trochophora-álca ilyenképpen az állatok nagy számának mintegy összefoglaló képviselője, melyeket az álca után a trochophora körben foglalhatunk össze.

4. A Polygordius trochophora álcája.

Az örvényférgek ismertetésekor rámutatunk arra, hogy a Gunda segmentata bélágainak és szaporítószerveinek, valamint a kiválasztószerv szájadékának szabályos megismétlődése azt az útat mutatja, melyen a gyűrűsférgek, az örvényférgekből a fajfejlődés folyamán létrejöttek. Az örvényférgek az ál-, a gyűrűsférgek az igazi szelvényeződésnek, metameriának képviselői. A szelvényezettség azt mondja, hogy az állat egymásután következő részeiben a fontos szervek megegyező módon ismétlődnek meg. Ennek megfelelően a gyűrűsféreg minden egyes szelvényében megtaláljuk megfelelő kiöblösödéssel a bélcsövet, egy-egy dúcpár képében az idegközpontot, az idegeket és a vérereket ugyanazon számban és elhelyezkedésben, továbbá nagyon sok szelvényben a szaporítószerveket, s végül minden szelvénynek van saját kiválasztószerve: metanephridiuma, melyet éppen ezért szelvényszervnek is neveznek. A metanephridium minden gyűrűsféregben azonos alkatú; minden egyes szelvényben egy pár, többé- vagy kevésbbé kanyargós, kígyózó lefutású csatornát találunk, melynek belső nyitott, csillós tölcsére az előző szelvényfalon áttör és az előző testüregi kamrából veszi fel a gyüledéket, viszont, szájadéka előtt húgyhólyagot formálván, a testfelületre ugyanazon szelvénybe torkollik, amelyben kanyarulatos csatornája fekszik.

Ez a szabályos szelvényeződés azáltal válik sok esetben elmosódottá, hogy több szelvény vagy teljességében, vagy pediglen csak egyes szervei tekintetében összeolvad, s így eltűnik. Még a legvilágosabban megmarad és szembe ötlik a szelvényeződés a másodlagos testűrnek: a cölomának fülkéződésében. A másodlagos testűr a középső csíralevélben: a mesodermában képződik. Ez pedig maga egypár sejtből: a két ősmesodermasejtből keletkezik, amelyek az álca két oldalán, a végbél mellett képződnek és eleven oszlások során az úgynevezett mesodermacsíkot hozzák létre. Az állat szelvényeződésének első jele, mindig ebben a mesodermalemezben mutatkozik azáltal, hogy abban páros kamarasor képződik.

A gyűrűsférgek egyrésze egyenesen fejlődik, vagyis a tojásból az anyaállathoz hasonló piciny szervezet bújik elő, másrésze azonban előbb álca állapoton esik át; az álcát, mint fentebb láttuk, trochophorának nevezzük.