III. OSZTÁLY: PIÓCÁK (HIRUDINEA)

FEJEZETEK

A piócák teste, ha az állatokat szabadszemmel nézzük, csaknem teljesen símának látszik. Szelvényeiket kívülről nem tudjuk felismerni, noha a test lupe alatt finom gyűrűzöttséget tár elénk; a gyűrűk azonban nem a test szelvényeinek felelnek meg. Mégis az állatok belső anatómiájából világosan látjuk, hogy a fontosabb szervek a test hosszában megismétlődnek s így a piócák is szabályosan szelvényezett lények.

A piócák külső és belső anatómiájának a mi nagy magyar természetvizsgálónk, Apáthy István volt a leghíresebb ismerője. Ő „A magyarországi hévvizek piócáiról” írott cikkében a következőkép ismerteti ezt a rendet: „A pióca-féléknek többnyire hosszan megnyúlt teste a két vége (a korongok) felé rendszerint megvékonyodik; síma vagy rajta szabályszerűen elhelyezett megvastagodásai, szemölcsei, illetőleg redői vannak a bőrnek, mely mindig határozottan gyűrűzött. Harántmetszetük kör vagy vízszintes kerülék, nagyobb mértékben csupán másodlagosan lapulhat el. Hosszúságuk elsősorban az egy-egy belső szelvényre eső külső gyűrűk számától függ; ez utóbbi egy-egy szelvényre 3, 6, illetőleg 12 (melyek közül az első kettő másodlagos redő következtében alkalmilag négynek látszhatik, Piscicola), vagy pedig eredetileg 12-nek bizonyos csoportosításából származva: 5.”

„A pióca-félék kivétel nélkül 33 jól kivehető, külsőleg is meghatározható szelvényből állanak, mindenikre egy-egy hiánytalan idegdúc jut, 6–6 dúctokkal. Többnyire csupán a test két vége felé rövidülnek ugyan és fogyatkoznak meg gyűrűik számában a szelvények, de lehetséges ez másodlagos alkalmazkodás útján egyebütt is. A hiánytalan szelvények száma jellemzi a nemet; a megfogyatkozás oka az illető szelvények gyűrűszámában (reductio), valamint megrövidülésük (abbreviatio) módja, bár alkalmilag a nemet is meghatározza, többnyire csak a fajra nézve irányadó.”

„Az egész test hat, működésük szerint is különböző tájékra oszlik, melyek a végbéltájék, mint háromszelvényű kivételével, mind hat-hat szelvényből állanak; ezek: a fej, a nyereg, a középtápcső, az utótápcső, a végbél s végül a tapadókorong tájéka. A szelvényeknek összes, úgy belső, mint külső beosztásában, a hármas szám az uralkodó.

„A fejtáj – többé-kevésbbé élősdi életmód szolgálatában – kisebb-nagyobb szívókoronggá szélesedhetett ki, amely az elülső testvég megvastagodásából, nem pedig betüremléséből keletkezik, s amelyen egy hasi hosszanti rés van szájnyílásul és húzható szét a szívókorong kerületévé. A végbéltájék a valószínűleg másodlagos és egyszerű harántrésből támadó végbélnyílást a háti felületen hordja. A hatodik szakasznak 2–3 szelvénye az egész rend minden nemében egyaránt tapadókoronggá türemkedett be; ennek nagysága és alakja elsősorban attól függ, hogy tapadásra, avagy helyváltoztatásra használja-e főként az illető nem.”

„A voltaképpeni nyereggé mindig a 10., 11. és 12. szelvény alakult át rendszerint másodlagosan, sőt részint az embrio utáni korban az egyes családok szerint különböző fokban és formában, a hím ivarnyílással azonban állandóan a 11., a nőivel a 12. szelvényen. A középtest viszonylagos nagysága alkalmazkodás a tápanyagnak ahhoz a mennyiségéhez, melyet valamely fajnak egyszerre magába kell vennie, hogy életét fenntarthassa.”

Az állatok „nem tudnak csúszni sem vízszintesen, kígyózó mozgással síklani; ideiglenesen ellapulva, a test síkjára merőleges hullámmozgással úsznak, s ami általánosabb, tapadó testvégeik segítségével kúsznak. – A bőr mindig szabályosan és határozottan gyűrűzött, több, állandó számú gyűrűvel egy-egy belső szelvényre. A középtestnek egyenlő étékű gyűrűi általában véve egyenlő szélesek; a testvégek felé azonban fokozatosan keskenyednek. A szájnyílás a hasi felületen van, de elülső határa a testvégtől legfeljebb két (megrövidült) szelvénnyi távolságban. A végbélnyílás a háti középvonalban, legfeljebb két szelvénynyi távolságban a tapadókorong előtt található.”

A piócák mindnyájan kétivarúak, hímnősek. A piócákat lapos testalkatuk parenchimában való gazdagságuk és sörtétlen voltuk miatt szívesen vezetik le planariaszerű ősökből. Ebből a rokonságból azonban nem lehet arra gondolni, hogy a piócák is szaporodnának ivartalan módon, miként több örvényféreg. Ellenkezőleg magasabbrendű differenciálódottságuk annyira előrehaladt, hogy nemhogy ivartalanul nem szaporodnak, hanem még regenerációra is alig-alig képesek. Még kisebb bőrsebesülésekben is hamarosan belepusztulnak. Emésztőcsövük kezdőszakaszának alkata szerint két rendre oszolnak, úgymint: az ormányosok (Rhynchobdellidae) és az állkapcsosok (Gnathobdellidae) családjára.