ELSŐ REND: Kétpetefészkűek (Digononta)

FEJEZETEK

Két petefészkük van. Testük legtöbbnyire orsóalakúan megnyúlt s fejük jól elkülöníthető a törzstől. Harántizmok a testet gyűrűszerű álszelvényekre osztják, melyek gyakran a távcső részeihez hasonlóan egymásba húzhatók. Különösen a fejüket és lábukat képesek távcsőszerűen behúzni. Ilyenkor úgy a fej, mint a láb a törzsbe nyomulnak be, gyakran nagyon mélyen. Sok fajuk helyhezkötötten él, mások úszással vagy araszolással olyan módon változtatják helyüket, mint a pióca, vagy az araszoló hernyók, a fejükön levő ormányszerű visszahúzható képlet és lábuk segítségével. Hím egyedek ismeretlenek; valószínű, hogy nincsenek is. Az idetartozó fajok legnagyobb része teljes beszáradásra képes, a lappangó élet állapotában (anabiosis) rendkívül hosszú ideig megmaradnak s újra megnedvesítve, vagy vízhez jutva már 30–60 perc múlva megduzzadnak és új életre kelnek. Beszáradt állapotban a környezet fizikai viszonyainak hihetetlen szélsőséges megváltozásait is képesek elviselni. Rahm érdekes kísérleteivel (1920, 1922) bebizonyította, hogy a legrendkívülibb hideg sem árt nekik. Mohákon élő és teljesen beszáradt kerekesférgeket cseppfolyós hélium segítségével az abszolutus zéruspont (-273°) közeléig sikerült lehűtenie: -269° és -271°-ig. Ezen a nagyon alacsony hőmérsékleten hét óráig tartotta kísérleti állatkáit s amikor innen kivette és a mohát megnedvesítette, a teljesen kiszáradt állapotban volt kerekesférgek 19–25 perc múlva megduzzadtak, megelevenedtek s minden kár nélkül tovább folytatták életüket. A Balaton közelében fekvő Kővágóörs mellett hatalmas kvarcittömbök hevernek szanaszét, melyekbe idők folyamán kisebb-nagyobb gödröket vájt az esővíz. Ezekben a piciny medencékben nagyon sok Philodina roseola Ehbg. él, melyek a víz gyors kiszáradásakor szintén összezsugorodnak, összeszáradnak s a medencék fenekén levő por közé vegyülnek, mint valami parányi szerves porszemek, a szobába bevitt porban hónapokon át elviselik a szárazságot. Ha a szabadban a csapadék újra megtölti a medencéket, akkor az állatkák is újra életre kelnek. Pedig a kiszáradt medencék porát sokszor 50–60°-ra is felmelegíti a forró nyári nap heve. Ez sem árt nekik.