| ÁLLATI VÉGLÉNYEK (PROTOZOA) TÖRZSE | TARTALOM | A protoplazma |
Általános ismeretek
A német szövegnek az utolsó hat fejezetben némi figyelemre méltatásával
Írta: Dr. Gelei József.
A véglény és a sejt viszonya
Az állati véglényeknek a növényiekkel együtt közös jellemvonásuk az, hogy sejtekre nincsenek tagolódva. Ezért a Véglényeket Tagolatlan lényeknek is nevezhetnők, szemben az állatvilág többi magasabbrendű Tagolt lényeivel (Metazoa) melyeknek tagolódottságuk abban nyilatkozik, hogy a fejlődés folyamán sejtekre oszlanak. A sejt a Tagolt lény olyan elemi alkotórésze, amely maga is képes az élet minden megnyilvánulásának kifejtésére. Így képes a táplálék felszívására, annak átalakítására: az assimilálásra, ebből az élet számára erőfelszabadításra: a dissimilálásra, a káros anyagok eltávolítására: a kiválasztásra, képes a mozgásra, az érzékelésre s az eddig felsorolt teljesítmények végzése érdekében különféle szervecskék kiképzésére: a szerveződésre és végül kettéoszlás útján: szaporodásra.
Tekintettel arra, hogy a tagoltlény is egyéni életét egyetlen sejt állapotán, nevezetesen a petesejttel kezdi meg, s hogy a hím csírasejtek is sejtekre nem tagolt állapotukon szabad, önálló életre képesek, némely búvár igen szereti a véglényeket is egysejtűeknek nevezni. Ebből az elnevezésből sok vita keletkezett a tudósok között, mert egyfelől a sejt, és másfelől az élőlény fogalma között van némi ellentét. A sejt ugyanis csak alkotórész az élőlényben, még a petesejt is, meg a hím csírasejt is képződése kezdetén a Metazoonnak csak alkotórésze volt. Mint alkotórész azonban természetesen önkormányzattal, autonómiával rendelkezik, hisz mint fennebb mondtam, maga is gyakorolja az élet minden megnyilvánulását. Az a körülmény azonban, hogy a Metazoon sejtekre van tagolódva és hogy a sejtek önkormányzattal, autonómiával rendelkeznek, sem teszi vitássá a tagolt lény egységét, önhatalmú egyéniségét: szuverén individualitását (totipotentia). Világosan látjuk tehát, hogy a csak önkormányzattal rendelkező sejttel szemben áll az önhatalmú véglény. A sejt ugyanis minden tekintetben alá van rendelve a Metazoon felsőbbségének. Emiatt a sejt és az élőlény fogalma között bizonyos fokozati ellentét van s ez a magyarázata annak, hogy némelyek szerfelett tiltakoznak az ellen, hogy a véglényeket egysejtűeknek nevezzük.
Ha azonban figyelembe veszünk két dolgot, nevezetesen egyfelől azt, hogy éppen a Metazoonok csirasejtjeinek esetében következik be az, hogy az előbb az anya testében még csak önkormányzattal rendelkező csirasejt, kiszakadván az anya testéből, minden változás nélkül autonomiáját szuverénitással váltja fel, vagyis teljesen független egyénné válik, másfelől pediglen tekintünk arra, hogy a véglény alapszervezete alaktanilag is megegyezik a sejt alaporganizációjával, nevezetesen a véglény testében is csakúgy sejtmagot és protoplazmát találunk, mint a Metazoon petesejtjében, vagy bármely más sejtjében, mindjárt nyilvánvalóvá válik előttünk, hogy egy-egy adott sejt és a véglény között nincs mélyreható, hanem tisztán csak fokozati különbség s ezért mi a magunk részéről nem tudjuk teljesen elítélni azt, aki a véglényeket egysejtüeknek nevezi. Kétségtelen azonban, hogy a sejt és a véglény között, amint az a következőkből tisztán kiviláglik, fontos különbségek is vannak s így a „Véglény”-kifejezés használatának azt a jó oldalát föltétlen látjuk, hogy ezzel a kilélegzéssel egyfelől a sejt, másfelől pediglen a szuverén egyén között a különbséget ki tudjuk emelni, holott az „egysejtű” kifejezés éppen a valóban meglévő különbség elhomályosítására vezet.
Hogy a véglények testének alkatáról általánosságban tájékozódhassunk, leghelyesebb, ha ezeknek az állatoknak világából a négy főosztálynak, nevezetesen az ostorosoknak, a gyökérlábúaknak, a spórásoknak és a csillóthordóknak egy-egy képviselőjére rövid szempillantást vetünk.
A véglények életére s vele együtt alsóbbrendű mivoltukra nézve közös jellemvonás az, hogy mindnyájan vízben élnek. Amennyiben egyesek a szárazföldre kerültek, vagy, miként a spórások, élősködve más lényekben laknak, ott is kivétel nélkül mind nedvességlakók. Ezzel a vízi életmódjukkal tehát osztozkodnak a Metazoonok legalsóbbrendű törzseinek, nevezetesen a szivacsoknak, tömlősök-nek, férgeknek és tüskebőrűek-nek életsorsában.
Másik közös jellemvonása a véglényeknek az, hogy testük piciny méretű, hogy általán szabad szemmel nem látható, mikroszkópikus lények. A búvárember éppen ezért csak életkörülményeik rendszeres tanulmányozása után akad ezekre az állatokra. Így az ostorosokat, mivel azok zöld színűek, rendszerint eleve megtalálja a zöldszínű vizekben, zöld pocsolyákban. Gyökérlábút is, pl. a legkülönfélébb amoebákat, egész biztosan gyűjthetünk, ha a vizen képződött hártyát összehajtjuk és így a vizet lefölözzük. A spórások egy része már szabad szemmel is látható s azokat különféle állatok belének boncolása közben könnyen szerezhetjük be. A csillósok rendszerint nagyobbak az ostorosoknál s így a gyakorlott szem a legtöbbet nagyító nélkül is észreveszi, a mi szemlélődési példánk, a kürtállatocska, különösen a kékkürtállatocska, egyenesen az óriások közé tartozik, mert kinyújtózott állapotában a csaknem félmilliméteres szélességével s esetleg 5 milliméteres hosszával igen könnyen észrevehető. Régebben éltek ugyan letünt földkorszakok melegebb tengervizében több cm-es méretű véglények is – ilyenek maradványát szemlélhetjük az ú. n. Szent László pénzben, vagy Nummulitesekben –, ma már azonban az ilyenek nagyobbrészt kivesztek s a tallér nagyságú likacsosházúak vagy Foraminiferek igazán a ritkaságok közé tartoznak és így a véglények túlnyomó része az avatatlan szem számára a láthatatlan lények világába tartozik.
Ha mi közelebbről megnézzük rajzunknak négy állatát és azon azt keressük, hogy mi rajtuk a közös, az általánosítható, akkor alkatukban három megegyező jelenségen, nevezetesen sejtekre nem tagolt voltukon, a protoplazmán és a magon akad meg szemünk. Mint fentebb említettük, mind a két alkotórészt változatlanul megtaláljuk a Metazoonok sőt a növények sejtjeiben is. A protoplazma és a mag az élők világát mindenfelé jellemzi tagolódásukkal és átalakulásaikkal ezek az éle főforrásai.
| ÁLLATI VÉGLÉNYEK (PROTOZOA) TÖRZSE | TARTALOM | A protoplazma |