A mag

Nem kevésbbé élő alkotórész a véglény-ben, illetőleg a Metazoon sejtjében a mag is. A magot igen gyakran élő állapotában is könnyen megtaláljuk kerekded, erősebben fénytörő és finoman szemcsés volta alapján. Gyakran, ha más nem, egy vagy több erősebben fénylő testecske, az ú. n. magvacska (nucleolus) is elárulja. Ha azonban a véglényhez illetőleg a sejthez valami savat, példának okáért töményebb ecetsavat bocsátunk, akkor a mag, erősebb hártyája és nyilvánvalóvá vállott nagyobb fénytörése alapján, éppen jól láthatóvá lesz. Ráakadhatunk onnan is, hogy rendszerint a véglénynek vagy a sejtnek közepén helyezkedik el s gömbölyded- vagy tojásdadalakú képlet. A magnak jelentőségéről élő, eleven állapotában nem sok felvilágosítást szerezhetünk. Ha azonban alkalmas eszközökkel eltávolítjuk a magot a véglényből vagy a sejtből, illetőleg a követve, a mi meglehetősen nagy kürtállatocskánkat úgy vágjuk két vagy több darabra, hogy egyesekbe mag jut, a másik pedig mag nélkül marad és megvizsgáljuk a kétféle darabnak a sorsát, mindjárt nyilvánvaló lesz, hogy minő mérhetetlen jelentősége van a magnak. Azok a darabok ugyanis, amelyek sejtmagot kaptak, helyrepótolják minden veszteségüket, megfelelő oldalaikon csillókoszorút, ill. farkat nevelnek, kiegészülnek s mozgásaikat szabályosan végzik, a protoplazma pedig áramlását folytatja. A magnélküli darabok azonban csak rövid ideig mozognak, nemsokára legömbölyödnek, az állat a megtapadásához szükséges ragasztóállományt nem tudja termelni és emésztőhólyagjai sem tudják az emésztést befejezni. Mindeneknek felette pediglen semminémű veszteségét nem tudja helyrepótolni. Mindezekből tehát nyilvánvaló, hogy a mag a váladékok képzésében, a mozgásban és a helyrepótlásban elsőrendű, ú. n. irányító szerepet játszik. Más kísérletek pedig kiderítették azt, hogy a mag alkotórészeinek az öröklésben van csaknem kizárólagos szerepe. Azok a finom szemcsék melyek a magban a nagyító alatt láthatókká válnak, éppen az örökléssel felruházott, illetőleg megbízott alkotórészei az élőlénynek. A mag ezt a fontos szerepét az öröklésben, mint alább látni fogjuk, úgy tölti be, hogy szaporodás közben az oszlás alkalmával szabályosan megfejeződik és viszont az ivaros szaporodás alkalmával ugyanazon fajnak két összeolvadó vagy párosodó egyede mindig azonos méretű és jelentőségű magvakat vagy magfeleket cserél ki.

Ostoros véglény: Euglena viridis. R = tároló, S = szemfolt, Co = lüktetőhólyag, Ch = chromatophoronok, N = mag. (Kükenthal: Hdbuch d. Zoologie, Bd. l.)

Spórásállatka: Corycella armata Leger (Doflein-Reichenow: Lehrbuch d. Zool. Bd. 2.)

A sejt alkotórészei (Gelei-Gregus: Az ember és az állatok élete)

Kék kürtállatka, Stentor coeruleus regenerációjában a mag szerepe. a = állat, mindhárom darabja: a1, a2, a3, teljes állattá egészül, mert mag jutott beléjük; e-nek két darabja: e1 és e2, nem tud kiegészülni, mert nincs magja (Kükenthal-Krumbach: Hdbuch d. Zoologie, Bd. l.)

Különféle magvak véglényekből, a) Noctiluca miliaris, b) Geratium tripos, c) Stentor coeruleus füzérmagjából két gyöngy, d) Epistylis plicatilis magjának darabja (Doflein-Reichenow: Lehrbuch d. Protozoenkunde, Bd. 1.)

Egyik Napállatka: Acanthocystis aculeata Hertw., Less. oszlása. N = mag, C = központi testecske, Ce = annak oszlása, C, C2 = a fiókegyedek központi teste, Ps = álláb éspedig axopodium, Ksp = magorsó, N1,N2 = a fiókák magva, St = tüskék, Sk = vázrészek

1. Mastigamoeba aspera E. F. Sch. 2. Monas vivipara Ehrbg 3. Monomastix opisthostigma Scherffel (eredeti a szerzőtől) 4. Dallingeria drisdali Kent, Tetramitus rostratus Perty. 5. Trypanosoma gambiense Button 6. Hexamitus inflatus Duj. 7. Chilomonas paramaecium Ehrbg. (Stempel: Zoologie im Grundriss) 8. Dinobryon sertularia Ehrbg 9. Trypanoplasma cyprini Plehn. és 10. Codonocladium umbellatum Stein.

Két Ázalékállatka (Paramaecium) egybekelése, konjugációja. K = a főmag, mely C és D-ben feldarabolódik. 1-4 és 5-8 = a kismag kétszeres oszlása. 1w és 5w = a maradó női mag, 1m és 5m = a vándor hímmag. Az egyesült t mag t1-t1-re oszlik (Kükenthal-Krumbach: Hdbuch d. Zool. Bd. 1.)

A protoplazma szerveződése, a véglény szervecskéi: organoid elemei vagy organellumai

A protoplasmáról fönnebb azt láttuk, hogy az élőlényeknek ez a mindenütt jelenlevő alkotórésze mindenféle életműködésre képes. A tagolt lény legalsóbbrendű sejtjeiben s épúgy a legalsóbbrendű véglényben is, így pl. az Amoebákban a protoplazma ennek a mindenféle munkának végzése érdekében semminemű különleges szerveződésben át nem megy, valamelyes tökéletesebb munka érdekében annak teljesítésére semminemű szervecskék: organellumot nem termel. Mihelyt azonban valamiképp tökéletesebbé, magasabbrendűvé válik akár a sejt, akár pediglen a véglény, a protoplazma a munka tökéletesebb teljesítésére a legkülönfélébb szervecskéket, kikülönödéseket hozza létre. Itt a sejt és a véglény között az a nagyfokú különbség jelentkezik, hogy a tagolt lényben együttes szomszédságban lévő sejtek éppen a szomszédság révén közös munka teljesítésére rendszerint csak egyféle szervecskékkel vannak ellátva. Így példának okáért bőrünk minden hámsejtje csak támasztórostot és szaruanyagot termel, holott izmaink minden sejtje csak összehúzékony szálacskákat, ú. n. myofibrillákat, idegeink minden sejtjei csak ingerületvezető szálacskákat: neurofibrillákat, csontjaink minden sejtje csak egynemű csontalapállományt s abban csontrostocskákat, mirigyeink sejtjei pedig csakis mirigyszemcséket hoznak létre. Vagyis sejtjeink a szervezetben elfoglalt helyük s a rájuk háramló feladat szerint egyoldalúan s egyféleképpen szerveződnek: differenciálódnak. Amit egyoldalúságukkal vesztenek az életrevalóságból, azt számukra pótolják a szervezet többi sejtjei, illetőleg az összhangzatos egységben kiképződött egész: a szuverén egyén. A véglények világában ilyenszerű differenciálódás ismeretlen. A fajnak csak egyetlen sejtértékével bíró egyedei egymás között egytől-egyig mind egyformák (legfeljebb csak ivari szempontból látunk különbségeket, amennyiben sok esetben meg tudjuk különböztetni a kisebb hímet a nagyobb nősténytől, l. pl.

A malária okozó Plasmodium vivax Gr. et Fel. nemzedékváltakozása. 1 = sporozoid, benyomul a vértestbe, 2, 3-7 = szaporodás hasadással, schizogonia, melyből a vérbe kijutó schizontok: 8 származnak, ezek vagy megint a vértestekbe térnek vissza, vagy gametocytákká 9a, 9b lesznek, 9a-12a = a makrogametocytának és 9b-12b = a mikrogametocitának növekedése, 13a és b = érése, 14b = mikrogameták érése, 16 = megtermékenyítés a szúnyog belében, 17 = ookineta, 18-19 = ennek vándorlása a bélfalon, 20-24 = sprorogonia, 26, 27 = a nyálmirigyek megfertőzése a sportozoit által (Lang: Handbuch d. Morphologie der. Wirbellosen nyomán módosítva).

A svábbogár Gregarinája, Gr. blattarum Sieb. I. párosodás, syzigia. II. A) B) és C) betokozódott párok, melyek spórákat nemzenek. III. A spóra az oszlás előtt és B) az oszlás után nyolc sporozoittal (sp.) ec = ectoplazma, en = entoplazma, cu = cuticula, pm = proto-, dm = dentomerit, n = mag, pn = spórák (Doflein-Reichenow: Lehrbuch d. Protozoenkunde, Bd. 2.)