| A mag | TARTALOM | A kéregplazma képződményei |
A véglény tengelye
A szerveződés legalsó fokán, és pedig az Amoebák által képviselt fokon még nem tudunk mellső és hátsó testvéget megkülönböztetni, ezek a lények az ú. n. saroknélküli, apoláris lények, illetőleg akár soksarkúak, mivelhogy bármelyik pontjukkal megindulhatnak előre. Mégis, mozgásközben legalább, már itt is van mellső és hátsó vég, mert mozgása irányában rendszerint kihúzódik az állat s egyben elől másként alakul, mint hátul, úgyhogy a szakember a méreggel megölt, tehát nem mozgó állaton is rendszerint meg tudja mondani, merre mozgott a mérgezés pillanatában az Amoeba. A véglénynek túlnyomó része azonban eleve megnyúlttestű, s a testen a mellső és a hátsó vég, az eltérő alkat alapján, azonnal megállapítható.
A véglény testében a szerveződés azzal indul meg, hogy a protoplasma két övre különödik A külső, erősebben fénytörő és egynemű övet kéregplasmának vagy ektoplazmának nevezzük. A belsőt, amely odvacskás, szemcsés szerkezetű, bél- avagy entoplazmának. Működés tekintetében az ektoplasma a Metazoonok külbőrének, az entoplasma pedig a bélcsőnek felel meg. A tömlősök mesogloeájához hasonlóan a kettő között némely magasabbrendű csillós véglényben, az Entodiniumokban, így a Spathidiumokban elkülönítő hártya képződik. A kéregplasma helyzetének megfelelőleg különlegesen a mozgás, az érzékelés és a védekezés, továbbá a lélekzés színtere, az entoplasmában viszont főként az anyagforgalom, így különlegesen az emésztés, a mirigytermékek előállítása és a kiválasztás zajlik le. Az ektoplasma csak a gyökérlábúak-ban áramlik, egyebütt kocsonyás szerkezetű és helytálló, viszont az entoplasma kevés kivétellel mindig áramló. A mag helye mindig az entoplasmában van.
| A mag | TARTALOM | A kéregplazma képződményei |