Összefoglaló visszapillantás a patás állatokra

A patás állatok ugyanazt a szerepet játsszák a természet háztartásában nagyban, melyet a rágcsálók kicsinyben. Ők a nagy – de legnagyobbrészt védtelen növényevők; zsákmányai a nagy, könyörtelen ragadozóknak. És reájuk nézve nem a legkevésbbé veszélyes az ember, aki közülök választotta leggyakoribb házi- és munkaállatait. Az emberre pedig a patások tényleg nélkülözhetetlenek.

A pata, amelytől nevük szármázik, szaruképződmény és minden oldalról körülfogja az utolsó lábujjpercet. Néha csak alig felismerhetően van kialakulva, mint például az elefántoknál, a tevéknél, máskor különös alakú, a mászást elősegítő tapadó lábakká, párnás talpakká alakul át.

A náluk mindig hiányzó kulcscsont hangosan kiáltó jele annak, hogy futókkal van dolgunk. Ezeknél érthető, hogy mellső végtagjaikat nem igen használják sokoldalúan, bár közülök több sziklás meredekeken is igen jól szökell és egyik-másik a fák derekán való futáshoz is ért. A teljes fogazat képlete: 3. 1. 4. 3. Mégpedig mindenik oldalon, fent és lent. A metsző-, szem- és előzápfogak gyakran visszafejlődnek, de lehetnek körülmények, midőn teljesen el is tűnnek. Más esetekben a metszőfog átalakul agyarrá, mint az elefántnál; a szemfog agyarrá, mint a mindent evő disznónál, s ez állatok más védőfegyverrel (agancs, szarv) nem is rendelkeznek.

A patás állatok – a már említett disznón kívül – határozottan növényevők. Bizonyítják ezt széleskoronájú, nagy rágófelületű zápfogaik, amelyekkel a növényt először örlő zúzás útján szabadítják meg élvezhetetlen burkától, hogy könnyen hathasson rá a gyomornedv és így emészthetővé váljék. Az úgynevezett kérődzőknél, melyek a patások zömét alkotják, történik ez az elképzelhető legtökéletesebb módon, kettős rágás és a gyomor megfelelő beosztása által.

A patások otthon vannak az egész földkerekségen, a déli sarkkört, Ausztráliát és a déli tengert kivéve. Ide azonban – mint nélkülözhetetlen szolgáit – az európai már régen behurcolta. A kérődzők fajaik és fajtáik nagy bőségével, óriási számukkal most állnak virágkorukban. Ezzel ellenkezőleg a többi csoport – az ásatag maradványok tanuságtétele szerint fejlődésének csúcspontját már túlhaladta. Legelőször valószínűen az óriások fognak eltünni, amelyek napjainkig is csekély számban maradtak meg.

És a kerek föld minden vidékének, a ringó mocsártól a zúgó őserdőig, a hullámzó fűtengertől a borzadályos kietlen sivatagig, a hókoszorúzta legmagasabb szirtig – megvan a maga patás állatja. Még a vízben sem hiányoznak, a szirénák és a víziló tanuságtétele szerint.