6. Aranymacskák (Profelis Severtzow)

Ennek a bizonyos tekintetben az amerikai kismacskákhoz átvezető afrikai és ázsiai forróégövi macska-csoportnak két faját ismerjük, ú. n. a Profelis aurata Temminck fajt Afrika erdőborította vidékeiről és a P. temmincki Vigors et Horsfield fajt délkeleti Ázsiából és a Szunda-szigetekről.

Az afrikai aranymacska (Profelis aurata Temminck)

Alig akad macskafaj, mely oly változatosságot mutatna színben és foltozásban, mint éppen az aranymacska. Ez a vidékek szerint váltakozó nagyfokú formagazdagság végül is számos alfaj felállítására vezette a kutatókat. Ezek közül hosszas huzavona után végre 4 alfajt fogadott el az állattani irodalom, melynek Lydekker nyomán (Proc. Zool. Soc., 1906, II. p. 992–995.) rövidesen a következőkben jellemezhetők:

1. P. a. rutila Waterhouse. Alapszíne élénk gesztenyebarna, határozott foltokkal, melyek a világosabb testoldalakon vörösbarnák.

A test alsó része tiszta fehér, nagy csokoládébarna foltokkal. Farok sötétbarna középvonallal, vagy gyengén gyűrűzve. (Kamerun.)

2. P. a. aurata Temminck. Alapszíne vörösbarna, az oldalakon határozottan vörösbe hajló, csokoládébarna foltokkal díszített. Alul fehér sötét foltokkal. A farok egyszínű, vörösbarna, felül a gyűrűzésnek nyomait sem mutatja. (Alsó-Guinea.)

3. P. a. celidogaster Temminck. Alapszíne felül világosszürke, vagy szürkésbarna, mindenütt barnán foltozott. Alul tiszta fehér, csokoládébarna foltokkal. A farok a középvonal mentén sötétebb, teljes, vagy megszakított gyűrűkkel. (Felső-Guinea és esetleg Gambia.)

4. P. a. cottoni Lydekker. Felül sötét füstszürke, sötétebb a hát és farok középvonalán, legsötétebb a fejtetőn; nem foltozott. Alul szennyes-fehér, feketés foltokkal. Farok határozott gyűrűzés nélkül. (Ituri-őserdő.)

Pocock ugyan már egy évre rá, 1907-ben (Proc. Zool. Soc., 1907, II. p. 660.), azt fejtegeti, hogy a színezet nem fontos, csak a foltozás lényeges az alfajok megítélésében. Ennek alapján – amennyiben vörös és szürke példányok egy és ugyanazon területen, egymás mellett is előfordulnak – csak két alfajt fogad el. Az első, a P. a. aurata Temminck magában foglalja Lydekker 1., 2. és 4. alfajait, míg a másik a P. a. celidogaster Temminck a 3.-nak felel meg. A legújabb kutatások azonban nem igazolták be Pocock indokolatlan leegyszerűsítését, és a búvárok nagy része, így Allen (1924) és mások is visszatértek a Lydekker-féle felfogáshoz.