3. Pampaszi nyulak (Viscacia Mol.) | TARTALOM | 1. Vízidisznók (Hydrochoerus Briss.) |
FEJEZETEK
A patakörműek családjába a föld színén és a vízben élő fajok tartoznak. Végtagjaik csaknem egyforma hosszúak; mellső végtagjuk 4, a hátsó 3 ujjú; ujjaik pataforma karmokat viselnek. Farkuk nagyon rövid, vagy hiányzik. Alsó állkapcsukat a rágóizom megtapadására szolgáló hatalmas csonttarajok jellemzik. Koponyájuk külső nyakszirtcsonti nyújtványa (processus paroccipitalis) hosszú és görbe; felső szájpadlásuk elül befűződött. Kulcscsontjuk csökevényes. Fogazatuk mind a két állkapocsban 2 metsző-, 11 elő- és 23 utózápfogból áll; összes fogaik száma tehát 20. Metszőfogaik rövidek; gyökértelen zápfogaikat zománcredők harántlemezekre osztják. Tejfogaik már születésük előtt kihullanak.
A patakörműek családjába újabban a vízidisznók (Hydrochoerus), az ezekhez külsőleg hasonlatos tengerimalacok (Cavia), mokók (Kerodon) s végül az inkább nyúlhoz hasonló marák (Dolichotis) nemét sorozzák, tehát összesen 4 nemet, míg ezzel szemben régebben a csülkösujjú rágcsálók 3 nemével, sőt Dél-Amerikának rendkívül ritka és érdekes, ma külön családot is alkotó nemével, a pakarámákkal (Dinomyidae) egyetemben egy nagyobb csoportba, illetőleg öregcsaládba (Subungulata) egyesítették. Ennek az öregcsaládnak volt bizonyos jogosultsága, mert, mint Weber mondotta, az idetartozó „rágcsálók karmai némileg pataformát öltöttek; amennyiben ujjaik érintik a földet, a karom szélére támaszkodnak, míg ugyanakkor az ujjpárnák bőre nagy mértékben elszarusodik.” Ilyenformán a karmot viselő ujjperc többé-kevésbbé pataforma szarutokba van foglalva. Weber a patakörműeket igazi patás állatok módjára gyors futáshoz alkalmazkodott teremtéseknek minősíti, illetőleg őket igazi futóállatoknak tekinti. Ezt olyan tényekre való hivatkozással is támogatja, amelyek legalább részben legtöbbjüknél valóban már külsőleg is fölismerhetők. Ezek: hosszú végtagok, s ezek főbb izületein föllépő tarajok, élek; a kulcscsont nagyfokú elcsenevészesedése, amely annak teljes eltűnéséig fokozódhatik; az összenyomott mellkas és keskenyebb szegycsont; a szélső ujjaknak elsatnyulására való hajlandósága, amely főként a lábon szembetűnő... Hogy a pakarámák valóban ősibb típus képviselői, alig módosult, ötujjú lábuk, szélesebb mellkasuk és hosszú farkuk is igazolja.”
3. Pampaszi nyulak (Viscacia Mol.) | TARTALOM | 1. Vízidisznók (Hydrochoerus Briss.) |