2. Fél-lemmingek (Prometheomys Sat.)

A pusztai lemmingekkel igen közeli rokonságba hozható az a kaukázusi rágcsáló, amelyet Szatunin 1901-ben írt le. Erről az önálló nemzetségnek tekintendő rágcsáló-típusról a következőket közli:

„Néhány nagyon sajátos bélyege van s az alcsalád minden egyéb tagjától élesen elkülöníthető. A zápfogak zománc-burkainak száma csekélyebb, leginkább az Ellobius fogaira emlékeztetnek… A föltűnően apró szem hosszabbik átmérője mindössze csak 2.5 mm, s a szőrzet csaknem egészen eltakarja.” Ez a vonás is a pusztai lemmingekkel hozza közelebbi kapcsolatba. Viszont fülei fejlettek „s kerek fülkagylóinak széle kívül-belül sűrű szőrrel borított… Kézujjaik karmai hosszúak; a középujj karmának hossza a 8 mm-t is eléri. Hátsó végtagjaik talpán négy porcos duzzanat átható.”

A fél-lemming (Prometheomys schaposchnikowi Sat.)

Szatunin szerint az állat akkora, mint egy kis vízipocok. Egész testét nagyon sűrű, hosszú szőr fedi, csupán orra hegye, illetőleg az orrlyukak környéke csupasz. A hátán egyenes szőrszálak a 18 mm hosszúságot is elérik. Tenyereinek és talpainak csak mellső fele csupasz, a többi részét sűrű szőrözet borítja. A bunda színe gesztenyebarna, végtagjai világosabb színűek. Rövid szőrrel sűrűn födött vastag farka a test hosszánál valamivel rövidebb.

Ennek a ritka állatfajnak egyetlen hím példányát, virágzó kökörcsinek alatt, a Kaukázus főgerincének hágóján átvezető grúz hadiúton, mintegy 2200 m magosságban Saposnikov N. G. fogta és borszeszben konzerválta. Az ő tiszteletére nevezte el Szatunin ezt a Prometheomys-t.